Titokzatos szempár |TaeHyung|

② . ⓕⓔⓙⓔⓩⓔⓣ

A buszmegállóban állva várom barátnőmet, aki azt írta SMS-emre, hogy még öt perc és ideér, ám már vagy negyedórája rostokolok a kis fedél alatt, ami idő alatt már három bácsi és egy csapat fiú megbámultak, nem beszélve a mögöttem álló ballonkabátos, napszemüveges férfi egyedről. Fehér selyemblúzom összehúzom magamon, mialatt órámra pillantok, ami újabb egy perc elmúlását mutatja nekem. Csupasz térdeim összeérintve fogom meg válltáskám pántját, mivel így némileg biztonságosabb helyzetben érzem magam. Alsó ajkam fogaim közé csípve pillantok először jobbra, majd balra, hátha meglátom a lányt, aki miatt ennyit kell ácsorognom kitéve magam az aberrált férfinek, akik nyálát csorgatva nézi a hátsó felemet már percek óta, ami kissé... eléggé feszélyez.

„Hol vagy már YunSeo?" - siránkozom magamban már lerágva a bőrt ajkamról - „Ez a pasi már nagyon aggaszt" - lesek oldalra, ahol az említett pasas éppen száját nedvesíti megindulva felém, amikor eszembe jut valami. Telefonom fülemhez emelve tárcsázom anyámat, aki pár kicsörgés után vonalban is van - „Micsoda szerencse!" - hunyom le hálásan a szemeim.

- Szia, anyuci, megérkeztem MuJuba - mondom megemelve a hangom, hogy a szatír hallja, nem vagyok ám egyedül, van segítségem - Igen biztonságban vagyok - mosolygok kérdésére felelve, majd elemelem a telefont a számtól, hogy ezt mégse hallja aggódó édes anyukám - Apa már jön értem a rendőrségről? Rendben - itt nevetek egy kicsit, ami közben anya éppen arról papol a vonal másik felén, hogy használjak napkrémet le ne égjen a tejfehér bőröcském - Mindjárt itt lesz a rendőrautóval - nyomatékosítom a jármű létét, majd hitetlenül tapasztalom, hogy a férfi mérgelődve távozik. Tehát tulajdonképpen én lettem volna a mai áldozata. Fantasztikus.

- És ne felejtsd el felvenni a kalapot, még hőgutát kapsz nekem a végén. A jósnő is megmondta, hogy vigyázz az út alatt, mert baj érhet - folytatja anyukám, ám a jóst meghallva csak a szememet tudom forgatni.

- Nem értem miért kell mindig rosszra gondolni anyukám - sóhajtok értetlenül. Csak kiruccanni jöttem nem katonáskodni vagy hasonlókat.

- Azt mondta, hogy a férfiakkal is vigyázz, főleg a ravasz tekintetűekkel. Remélem nem láttál még...- menne bele az aggályaiba, de itt már megállítom. Miért ne nézhetnék férfiakra, talán a nőkre kéne odafigyelnem? Ismét megforgatom a szemem, és félbeszakítva anyát próbálom szakítani a vonalat.

- Vigyázok a róka férfiakkal, nem kell aggódni, viszont itt van Seo, úgyhogy le kell, hogy tegyelek...

- De tényleg vigyázz, még a végén elveszítünk - sopánkodik.

- Rendben vigyázok - pillantok ismét oldalra, ahol meglátom közeledni barátnőmet egy kis virágos ruhában.

- Szeretünk kicsim, hívj minden na...- nem hagyom, hogy befejezze, mert leteszem e telefont, és a karom kitárva várom YunSeo becsapódását, aki nekifut az utolsó pár méteren.

Fekete derékig érő haja nagyot lobban, mikor felugrik és lábaival is átölel. Hangosan nevetve hajtja fejét nyakhajlatomba, így egy kívülálló talán félreértené az egész helyzetet, viszont én tudom, hogy az öröm oka az, hogy már régóta találkozni akartunk és most végre sikerült is. Illata akár a lótuszvirág, nagyon kellemes egy esszencia, ezért nem zavar annyira, hogy még percekig rajtam csimpaszkodik, akár egy koala.

- Milyen volt az út? - enged el végül és lép mellém, hogy elvegye az egyetlen táskám, amiért hálás vagyok, mivel van egy-két batyum. Pontosabban egy bőröndöm, egy ridikülöm és egy kézipoggyászom, ami most már nála van .

- Tűrhető, csak kicsit elültem a fenekem - indulok el utána, a bőröndömet húzva magammal. Nincs tömeg, így könnyedén szeljük az utat egy ideig. Nézelődve haladok előre, mikor is megtorpanok, mert beleütközök valamibe. YunSeo hirtelen rám néz idegesen harapdálva alsó ajkát - Mi az? - vonom fel a szemöldököm zavartan, mire felsóhajt.