Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

15. Fejezet

– Ezzel nagyon kíváncsivá tettél.–nevettem, miközben végighúzott az egész házon, majd megállt egy ajtó előtt.
– Felkészültél?–kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
– Amennyire fel lehet készülni valamire, ha azt sem tudod mi, teljesen.– mondtam mosolyogva.
– Akkor– nyitotta ki az ajtót előttem– kerülj beljebb Shawnlandiá-ba.
– Hű... 

A szoba 3 falán végig gitárok voltak fellógatva, a negyedik falon Shawn összes lemezének borítója fedte a falat. Néhány polcon pedig a kisebb-nagyobb díjak és trófeák sorakoztak. Középen egy nagy kanapé állt mellette pedig egy gyönyörű zongora. A sarokban volt digitális és hagyományos lemezlejátszó is, mondanom sem kell, minden albuma ott volt mellette.
– Ez úgy hihetetlen, ahogy van. Csípj meg.–mondtam csodálkozva.
– Gondoltam, hogy tetszeni fog. Itt akarsz beszélgetni?
– Mindenképp. Csak játssz valamit, kérlek.– rángattam a karját, mint egy óvodás. 
– Oké, meggyőztél.–nevetett, majd a kezébe vett egy világoskék gitárt.

– Ez nem a Nervous klippjében volt nálad?
– De igen, honnan tudtad?
– Nekem is volt MendesArmy korszakom. Akartam is kérni, hogy valami 10-15 éves dalod játszd, akkor tudok nosztalgiázni.–nevetgéltem.
– Mit hallgattál a legtöbbször? Mik voltak a kedvenceid?– érdeklődött.
– Life of the party, Imagination, Never be alone, I don't even know your name...
– Tényleg a régebbieket szereted, de melyik volt az abszolút kedvenc?
– Talán az Imagination és a Never be alone. Csak énekelj már, utána elmondok neked egy titkot.–kacsintottam.
– Oké máris!– nevetett.

(Kérlek olvassátok el a magyar dalszöveget, később fontos szerepe lesz!)

  Oh, there she goes again,
Every morning it's the same
You walk on by my house
I wanna call out your name

I want to tell you how beautiful you are from where I'm standing
You got me thinking what we could be 'cause

I keep craving, craving, you don't know it but it's true
Can't get my mouth to say the words they want to say to you
This is typical of love
Can't wait anymore, I won't wait, I need to tell you how I feel when I see us together forever

In my dreams you're with me
We'll be everything I want us to be
And from there, who knows, maybe this will be the night that we kiss for the first time
Or is that just me and my imagination

We walk, we laugh, we spend our time walking by the ocean side
Our hands are gently intertwined
A feeling I just can't describe
All this time we spent alone, thinking we could not belong to something so damn beautiful
So damn beautiful

I keep craving, craving, you don't know it, but it's true
Can't get my mouth to say the words they want to say to you
This is typical of love
Can't wait anymore, I won't wait I need to tell you how I feel when I see us together forever

In my dreams, you're with me
We'll be everything I want us to be
And from there, who knows, maybe this will be the night that we kiss for the first time
Or is that just me and my imagination

Imagination
Imagination
(Whoa, whoa, whoa...)

  Oh, ott megy megint
Minden reggel ugyanígy megy
Elsétálsz a házam előtt
Utánad akarok kiáltani

El akarom mondani, hogy mennyire gyönyörűnek látlak innen
Elgondolkodtatsz azon, hogy milyenek is lehetnénk, mert

Sóvárgok és sóvárgok, nem is tudsz róla, pedig igaz
Nem tudom rávenni a számat, hogy kimondja a szavakat, amiket mondani szeretnék
Ez egy tipikus szerelem
Nem tudok tovább várni, nem fogok, el kell mondanom hogyan érzek, amikor magunkat látom örökre együtt

Álmaimban velem vagy
Azok lehetünk, amik csak akarunk
És most ki tudja, talán ez lesz az az éjszaka, amikor először csókolózunk
Vagy ez csak bennem és a képzeletemben történik meg

Sétálunk, nevetünk, az időnket az óceán parton sétálva töltjük
A kezeink finoman egybefonódnak
Ezt az érzést nem tudom leírni
Egész idő alatt, amit külön töltöttünk, nem gondoltam volna, hogy valami ennyire csodálatos dolognak tudunk a részese lenni
Ennyire csodálatos dolognak

Sóvárgok és sóvárgok, nem is tudsz róla, pedig igaz
Nem tudom rávenni a számat, hogy kimondja a szavakat, amiket mondani szeretnék
Ez egy tipikus szerelem
Nem tudok tovább várni, nem fogok, el kell mondanom hogyan érzek, amikor magunkat látom örökre együtt

Álmaimban velem vagy
Azok lehetünk, amik csak akarunk
És most ki tudja, talán ez lesz az az éjszaka, amikor először csókolózunk
Vagy ez csak bennem és a képzeletemben történik meg

A képzeletemben
A képzeletemben  

 
– Shawn, ez gyönyörű volt.– néztem csillogó szemmel, még mindig a dal hatása alatt.
– A gyönyörűt emberekre mondják, olyanokra, mint te.– nevetett.– Amúgy köszi. Most kérem a titkot.

– Héé, előbb magyarázatot kérek a spontán bókodra.– tettem fel a mutatóujjam.
– Nem mondhatom meg az igazat a legjobb barátomnak?– nézett furán.
– Dehogy nem.– forgattam szemeim.
– Na mi a titok?–tényleg olyan, mint egy kisgyerek.
– 16 évesen magamra akartam tetováltatni egy részletet az egyik dalszövegedből. Mert "halálosan" szerelmes voltam az egyik osztálytársamba, aki elköltözött Ausztráliába. És azt hittem meghalok a fájdalomtól.– nevettem kínosan.– Annyira szánalmas voltam, Istenem.
– Kitalálom, a Never be alone-ból, azt részt, hogy "When you fall asleep tonight just remember that we lay under the same stars" (Amikor ma éjszaka elalszol, emlékezz, hogy ugyanazon csillagok alatt fekszünk)
– Honnan tudtad?– lepődtem meg.
– Ismerem a szövegeket, amiket én írok...– túrt a hajába zavartan.
– Akkor megbeszéljük amiért eredetileg jöttem? Csak egy kérésem van, mindent őszintén, egyenesen mondunk el és nem kapja fel senki a vizet, jó?
– Persze. De hogyan kezdjük?– nézett furán.
– Van kérdésed?– vettem elő a pszichológus énem.
– Miért nem küldted el őket?– kérdezte egyszerűen.
– Mert meg akartam felelni a rajongóidnak. Te miért haragudtál meg ennyire?– kérdeztem vissza.

– Mert rossz volt látni, hogy ott van ennyi ember és csak téged akarnak. Nem voltam féltékeny, hogy elveszed a rajongóim, csak azt mondtad, neked nincs szükséged a rivaldafényre és védjünk meg, ez meg pont az ellentéte. Azt hittem át akartál verni vagy valami kis trükk része.– pásztázta a földet.– Miért akartál annyira megfelelni nekik?
– Shawn, ez nem az én életem, nem ehhez vagyok szokva. És tudod mire jöttem rá?– sóhajtottam– Mióta találkoztunk, a saját életem szinte eltűnt, olyan, mintha mindent felemésztene az egész és nekem nem marad semmi és ezt nem akarom. Összeférhetetlen az életünk, nem illek a képbe. Nem illek a tökéletes életedbe, mert nem vagyok tökéletes.– ahogy a szavakat kimondtam úgy tört ki belőlem a zokogás is.
– Dor, ne sírj!– ölelt át és kezdte simogatni a hátam – Ez nem így van. Nekem nem volt tökéletes életem, de te tökéletes vagy és amit te megjelentél, az életem is tökéletessé tetted. Te vagy a kirakósom hiányzó darabja, érted? Nem veszíthetlek el...– majd megpuszilta a homlokom és maga felé fordította az arcom, hogy lásson.
– Tényleg így gondolod?– néztem rá.

– Teljes mértékben. Te vagy az egyetlen, aki megért. Senki mással nem tudok úgy beszélni, mint veled.– nézett óriási barna szemeivel rám.
– Te tudod csak a legmélyebb gondolataim. Csak neked merem elmondani őket, te vagy a legjobb barátom, szeretlek!–öleltem át szorosan.
– Én is téged Dor. Mindennél jobban.

Meghitt pillanatunkat gyomrom korgása szakította félbe.

– Most már hallatszik, hogy másfél napja nem ettem.– hámoztam ki magam az ölelésből.
– Hogy mi?– tolt el magától.– Akkor ezért van ennyire beesve az arcod? Gyere enni, hoztam kínait.
– Csípős?– kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
– Aha, persze. Miért?– nézett furán, ma sokadszorra.
– Szeretem a csípős kínai kaját.– dörzsölgettem a tenyerem, mire mindketten felnevettünk.
– Nem is gondoltam volna rólad. Úgy nézel ki, mint aki fényen él.– kacagott.
– Mert szinte azon élek, csak a kínai kaja, ami bármikor jöhet.

Lent a konyhában volt valaki. Mikor elindultunk lefelé láttuk, hogy ég a villany. Ijedten kaptam Shawn-ra a tekintetem, aki csak legyintett és ment tovább a lépcsőn...