Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

59. Fejezet

Időközben Shawn karja fonódott a derekam köré, visszajött.
– Azt hiszem jó munkát végeztél. – nevettem halkan. – Nézd csak az arcukat, sugárzik a boldogságuk...
– Látom. – mosolygott Shawn is.
– Ez a legszebb esküvő, amin valaha voltam... – sóhajtottam elégedetten.
– A miénk szebb lesz. – súgta a fülembe, olyan halkan, hogy alig hallottam. 

 Tényleg ez volt a legcsodálatosabb esküvő, minden tökéletes volt. Line ragyogott, olyan csodálattal nézte Danielt, hogy már az én szemeimet is csípték a könnyek. Összeillenek, Line-nél jobbat nem is kívánhatnék. A gondolataim annyira lekötöttek, hogy arra lettem figyelmes, Shawn a táncparkett felé húz. Mikor rájöttem mit is szeretne, örömmel lépdeltem mellette, Ed már rág elénekelte a nyitódalt, valami tök másba kezdett bele a bandájával, így nyugodt szívvel indult az egész vendégsereg táncolni. 
– Szóval Dorothea Elizabeth Martin táncolni is tud...– nézett a szemembe Shawn, mire zavaromban a ritmusra járó lábfejemet kezdtem figyelni.– Hé? Dor, itt vagy? – emelte meg gyengéden az államat.
– Persze.– nevettem el magam.
– Azt hittem, hogy valami baj van.– fújta ki a levegőt megnyugodva. 
– Nem, dehogy. Látod Liné-t?– fordultam körbe értetlenül, hiszen a menyasszony egyik pillanatról a másikra eltűnt.  

– Nem, hol van? – értetlenkedett.
– Ezt kérdeztem én is.– forgattam meg a szemeim.– Megyek, megkeresem...
– Megyek veled.– tartotta meg a kezem, ahogy elfordultam tőle.

– Szerinted hová ment?– kereste tekintetével.
– Honnan tudjam!? – kérdeztem idegesen.
– Jó, bocs.– engedte el a kezem. 

– Ne haragudj...– rágtam a szám szélét.

– Kettőnk közül eddig én voltam a hirtelen haragú.– mosolygott rám.
– Ott jön Line! LINE, HOL A FRANCBAN VOLTÁL?– kiabáltam át az egész hallt, hogy meghalljon.
– Mosdóban?!– nézett furán, miközben kérdőn kitárta karjait.– Hol lettem volna?
– Basszus... Azt hittem, hogy valami bajod esett.– nevettem el magam zavaromban.
– Baja esett volna a ruhának, ha most nem megyek ki a mosdóba.– forgatta a szemeit.– Tudod, emberi alapszükségletek...– kijelentésére Shawn hangosan felnevetett.– Nagyon vicces, tényleg.– mondta Line szarkasztikusan, halvány mosollyal arcán.
– Menjünk vissza, azt hiszik, hogy elraboltak téged.– ragadtam karon és máris az ajtó felé húztam. 

– Úúúú, Dor, nézd! Van karamellás torta!!!– ujjongott Shawn.
– Shawn Peter Raul  Mendes, viselkedj, olyan vagy, mint egy kisgyerek. 
– Kérsz?– fordult felém teli szájjal, miközben a villájával hadonászott.
– Biztos, hogy nem.– ráztam a fejem elkerekedett szemekkel.

– Szervusz Dorothy, de rég láttalak.– állt mellém egy korombeli férfi.
– Öhm, ne haragudj, ismerjük egymást?– ráncoltam a szemöldököm.
– Ne viccelj, tudom, hogy felismertél...
– Még jó, hogy felismerlek Liam, ezer éve nem találkoztunk, de azért még felismerlek.– öleltem át nevetve.– Ó, milyen udvariatlan vagyok, ő a párom, Shawn Mendes.

– Tudom. Hello, Liam Gilmore.– nyújtott kezet, majd Shawn gyorsan letetette a tányért és megtörölte a száját.
– Örülök a találkozásnak.– szorította meg a felé nyújtott kezet egy műmosoly kíséretében. 

– Liam Daniel egyik barátja, annak idején sokat lógott nálunk.– törtem meg a kínos csendet, majd Shawn telefonja rezegni kezdett a zsebében. Andrew az, fel kell vennem, ne haragudjatok.– érintette meg a vállam, jelezve egy pár percre elmegy, nemsokára visszajön.
– Nos Dorothy, hogy vagy?– mosolygott kedvesen Liam.
– Nézd, nem kell megjátszani, hogy bírsz. Mindketten tudjuk mi történt, nincs rajta mit szépíteni. Jobb, ha nem kezdjük előröl az egészet.– beszéltem hozzá keserű mosollyal.
– Én elengedtem a múltat Dorothy, lassan 13 éve...  13 éve történt, nem mindegy?
– Nem Liam, baromira nem.