Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

38. Fejezet

– Legyen.– forgattam a szemeim és elővettem néhány képet egy dobozból. Gyorsan végiglapoztam őket, aztán megakadtam a szemem egy összehajtogatott lapon, amit rögtön ki is nyitottam.
– Mi az?– nézett rám a mellettem álló férfi értetlenül.
– Nem tudom.– majd elolvastam a rajta lévő szöveget. 

"Kedves idősebb Én!

Mikor ezt a levelet olvasod, valószínűleg elmúltál már 20, vagy talán több is vagy. Most biztosan furán nézel, igen én te vagyok vagyis inkább te vagy én. Azért raktam a képekhez a kis levelem, hogy majd biztosan megtaláld. Remélem elégedett vagy az életeddel és mindet elértél, amit szerettél volna. És ha már olyan öreg vagy, mint most anya, akkor már biztosan találkoztál a szőke hercegeddel. Én nagyon szeretnék már ott lenni, ahol te tartasz, de még csak 8 éves vagyok. Mond, kitűnő voltál végig? Felvettek az egyetemre? Itt élsz Londonban? Sebész lettél? Volt vagy van barátod? Szerelmes vagy? Ha van barátod, milyen volt az első csókod vele? Boldog vagy? Remélem küldesz majd nekem jeleket és szeretném, ha tudnád, mindet meg teszek azért, hogy olyan legyek, hogy az eldöntendő kérdésekre igennel válaszolhassak.

Ölelés a múltból: Dorothy"                                                                                                                  2007.10.26. 

– Na válaszolsz a 8 éves Dor-nak?– nézett Rám Shawn nevetve.
– Csak szóban.– mosolyodtam el.– Hihetetlen, hogy írtam ilyet és több, mint 20 évvel később találtam csak meg.– mondtam fejemet rázva a meglepettségtől.
– Kíváncsi vagyok a válaszaidra.– dörzsölgette tenyerét.
– Mert rólad szólnak?!– húztam fel a szemöldököm.
– Nem rólam, hanem az érzéseidről.– tette volna kezét a szívére, de a drága nem tudta melyik oldalon van.
– Shawn...– fogtam a fejem.
– Most azért nézel így, hogy hogy tudtam neked ilyen romantikusat mondani?– vigyorgott, miközben a keze még mindig a rossz oldalon volt.

– Azon gondolkozom, hogy hogy lehetsz ekkora idióta.– majd megragadtam a kezét és áthelyeztem a bal oldalra.– Majd ha szívrohamom lesz a baromságaidtól, jegyezd meg, a bal oldalt kell masszírozni.
– Szóval így?– helyezte a kezét bal mellemre, mire elkaptam és kicsavartam a karját.

– Idióta.– engedtem el nevetve.

– Nagyon kis vicces vagy ma.– simogatta fájó végtagját.– De attól még bírom a humorod.
– Azt ne reklámozd apa előtt, hogy azt sem tudod, melyik oldalon van a szíved, mert tuti leüt.– néztem rá hitetlenül.

– Jól van, de azt hittem, hogy dextrocardiám van.– mentette ki magát.
– Hogy mi?– esett le az állam.– Te honnan tudod ennek az orvosi nevét?

– Többet tudok, mint gondolnád.– felelte kurtán.– Mutasd a képeket.

– Dor, te fogszabályzós voltál?– kerekedtek ki szemei az első képet nézve.– Hú, nagyon cuki voltál egyenruhában.– vigyorgott kajánul.– Mit egy pornószínésznő, csak egy kicsit rövidebb szoknya és mélyebben dekoltált blúz kéne.
– Hogy te milyen tapló vagy.– csaptam fejbe.– Miért jut eszükbe az amerikaiknak és a kanadaiaknak a felnőtt film, arról a szerencsétlen egyenruháról?!– emeltem fejem az ég felé.

– Tényleg szép voltál.– puszilta meg a homlokon engesztelésképp, mire megenyhültem.
– Tudom, hogy neked is volt fogszabályzód.– mosolyodtam el.– És még mindig tudom a cipőméreted.

– Na?–nézett kíváncsian.
– Tíz és feles.– tettem karba a kezem elégedett mosollyal.
– Téves.– rázta a fejét.
– Édesem, a brit 10.5-es, az amerikai 11.5-esnek felel meg.– ajándékoztam meg egy tettetett lesajnáló pillantással. (európai méret 46 szerk.)
– Basszus, igazad van. És Édesemnek hívtál.– ölelt át.
– Ne bízd el magad Shawn Peter Raul Mendes.– pusziltam meg az arcát.– De mennünk kéne le.
– Nem akarok...– nyafogott gyerekesen.

– Végre, hogy itt vagytok, már azt hittem megszöktetek!– üdvözölt minket apa.
– Nem, sosem tennénk ilyet. Jó helyről az ember nem szökik meg.– vette elő Shawn a hízelgős énjét, mire apám elmosolyodott. ELMOSOLYODOTT! 

– Diplomatikus válasz, látszik, hogy kanadai.– bólogatott apa.– Üljetek le. Vagy Dorothea, te el is mehetsz, Shawn-nal akarok beszélni.– erre a mellettem álló férfi nagyot nyelt.
– Köszönöm apa, kedves vagy.– mosolyogtam gúnyosan, majd bementem a konyhába, de ettől függetlenül figyeltem a beszélgetést.

– Most, hogy Dorothea nincs itt, tudunk kötetlenül beszélgetni. Mik a terveid a jövőben?– tért rögtön a tárgyra.

– Öhm...– felelte zavartan, majd vett egy nagy levegőt.– Ez elkövetkező 5 évben folyamatosan le fogom építeni a karrierem, szeretnék visszavonulni. Utána csak néha vállalnék koncerteket, főleg műsorokat szeretnék vezetni, de nem idegenkedtem a színészettől és a rádiózástól sem. Ezeket mind azért csinálnám, hogy lekössem magam. Az elmúlt 15 évben elég szép vagyonra tettem szert, így a pénz nem igazán érdekel.– ismertette tervét.
– Ez mind szép és jó, de a lányommal mik a terveid?– folytatta a faggatózást.
– Még nagyon friss a kapcsolatunk, de annál stabilabb. Nem szeretnék semmit sem elhamarkodni, de majd megkérem Dor kezét, ha eljön az ideje. Aztán persze összeházasodunk és családot alapítunk.– tudtam, hogy ezt gondolja, de még sosem mondta ki. Annyira jó volt az ő szájából ezt hallani, hogy stabil a kapcsolatunk, hogy el akar venni és hogy majd lesznek gyerekeink. Könnyek szöktek a szemembe, majd hirtelen anya lépett a konyhába.

– Valami baj van Dorothy?– nézett rám ijedten.
– Dehogy, csak minden olyan tökéletes.– folyt le egy könnycsepp az arcomon.

– Kislányom, ne sírj.– ölelt át.– Inkább menj ki és öleled meg ezt fiút, nagyon szeret téged. És ha jól látom, még apád is bírja.– kacsintott. Szavain felbátorodva kifutottam a konyhából, egyenesen a nappaliba és Shawn nyakába ugrottam, aki ugyan meglepődött, de viszonozta ölelésem.
– Mi ez a szeretet roham?– tett le lassan.
– Annyira szeretlek.– nem akartam elengedni, a nyakán csimpaszkodtam, hiába tudtam, hogy neki ez nagyon kínos, hiszen ott ült apa vele szemben.

– Én is, de ezt most ne itt, jó Kincsem?– tolt el magától finoman. Most tényleg Kincsemnek hívott? El fogok olvadni. Válaszként aprót bólintottam, majd zavartan leültünk a kanapéra. Lopva apára tekintettem, kíváncsi voltam, hogy most milyen lenéző pillantással fog minket megjutalmazni. Meglepetésemre nemhogy nem lenéző pillantást nem kaptunk, hanem szabályos boldogságot véltem felfedezni arcvonásaiban. 

 – El kell, hogy ismerjem, szép pár vagytok. És Shawn, üdvözöllek a Martin családban.– szavait képtelen voltam felfogni, ez most igaz vagy csak álmodom? Apa befogadta Shawn-t a családba? Ez hihetetlen...

– Köszönöm Uram.– vágott komoly arcot Shawn.

– Fiam, hanyagoljuk ezt a hivatalos hangnemet, hívj Douglas-nak, a feleségemet pedig Lilibeth-nek.– valaki csípjen meg, ez nem lehet igaz.– Kislányom, ki kell, hogy jelentsem, büszke vagyok Rád, most az egyszer jól választottál.– mosolygott rám. –És Shawn. Vigyázz a lányomra!– tette fel az ujját.