Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

33. Fejezet

–Dorothea Elizabeth Martin,–tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen, –lennél a barátnőm?
– Erre a kérdésre várok, mióta megláttalak. – sóhajtottam.– Igen!– hajoltam hozzá közel.
– Én pedig erre a válaszra.– suttogta ajkaimra, majd csókolt meg újra. És újra. És újra... 

– Nézd.– vette elő a gitárját. 

– Még énekelni is fogsz?– csillogtak szemeim. Ennél szebbet, romantikusabbat és tökéletesebbet már álmodni sem tudnék. 
– Persze.– mosolyodott el és kezdte pengetni a húrokat. Nem a saját számát énekelte, de azonnal felismertem, ez a You raise me up. 

  When I am down and, oh, my soul, so weary;
When troubles come and my heart burdened be;
Then I am still and wait here in the silence,
Until you come and sit awhile with me.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up to walk on stormy seas;
I am strong when I am on your shoulders;
You raise me up to more than I can be.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up to walk on stormy seas;
I am strong when I am on your shoulders;
You raise me up to more than I can be.

There is no life - no life without its hunger;
Each restless heart beats so imperfectly;
But when you come and I am filled with wonder,
Sometimes, I think I glimpse eternity.

You raise me up to more than I can be.  

 Mikor levert vagyok, és a szívem megviselt;

Mikor bajok jönnek és szívem túlterhelt;
Akkor nyugodt vagyok és csendben várok,
Míg te jössz, és leülsz egy kicsit velem.

Felemelsz, így hegyeket tudok megmászni;
Felemelsz, hogy viharos tengereken sétáljak;
Erős vagyok mikor válladon lehetek;
Felemelsz, hogy több legyek magamnál.

Felemelsz, így hegyeket tudok megmászni;
Felemelsz, hogy viharos tengereken sétáljak;
Erős vagyok mikor válladon lehetek;
Felemelsz, hogy több legyek magamnál.

Nincs élet - nincs élet éhsége nélkül;
Minden nyugtalan szív tökéletlenül ver;
De mikor jössz, eltelek gyönyörrel,
Néha azt hiszem, megpillantom az örökkévalóságot.

Felemelsz, hogy több legyek magamnál.  

– Hogy tudsz ilyen érzéseket kiváltani belőlem?– törölgettem a szemeimet ismételten.–Meghallom a hangod ás elszorul a torkom, nem mehetek a koncertjeidre.– ráztam a fejem majd hozzábújtam.
– Miért ne jöhetnél?– mivel arcomat mellkasába temettem, nem láthattam, de hallottam hangján, hogy mosolyog.– Habár, akkor csak neked énekelnék, nem bírnék a közönségre koncentrálni.– nevetett zavartan.
– Pontosan.–majd átölelt, mire megborzongtam. Az egész testem megremegett.

–Fázol?– tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen. Válaszként csak aprót bólintottam, mire a kosár egyik sarkából odahúzott egy vastag plédet és gondosan betakargatott.– Most jó?– kérdezte mosolyogva.
– Nem.– mondtam szórakozottan.

– Segíthetek rajta?–jelent perverz vigyor az arcán.

– Az biztos.– majd közel hajoltam nyakához és azt kezdtem forró csókokkal behinteni, mire jóleső morgás hagyta el száját.

– Ezt már szeretem.– tartott szorosabban és az ő ajkai is egyre lejjebb vándoroltak a testemen. Érintései olyan hatást gyakoroltak rám, mintha tűzben égnék. Forróság járta át a testem, már egy cseppet sem fáztam.– Azt hiszem, most kell szólnom, hogy ki kell gombolnod az ingem.– súgta fülembe. Boldogsággal töltött el, hogy emlékezett arra, amit mondtam neki, így szó nélkül teljesítettem kérését, amit újabb csókkal jutalmazott.

Kezével egy darabig mellettem támaszkodott, majd óvatosan leemelte rólam a takarót és megszabadított a kabátomtól is. Lerúgta cipőjét, amit én is megtettem, aztán újra ölelésébe burkolóztam. Forró teste szinte égetett, de még többet akartam. Beletúrtam a hajába, mire mélyen a szemembe nézett.
– Biztosan ezt akarod?– nyelt nagyot.– Itt és most?
– Mindennél jobban akarom.– súgtam őszintén. Mire az eddig belém kapaszkodó karja a hátamra vándorolt és egy lassú mozdulattal lehúzta a cipzárt. Amint a ruha leesett testemről, szemeit végigfuttatta rajtam.
– Annyira gyönyörű vagy.– tűrt el egy kósza tincset, majd ahogy keze hozzámért, vállát megragadtam és lassan magamra húztam, miközben hanyatt feküdtem. Cselekedetemen felbuzdulva apró csókokkal hintette be testem egészét, amiket halk nyögésekkel díjaztam.– Szeretem ezt a hangot.– majd kezét hátam alá nyomta, mire felültem, hogy segítsek rajta. A melltartóm hangtalanul az ölembe hullott. Szemeim azonnal a kebleimre szegeződtek, láttam rajta, hogy majd szétveti a vágy, de nem mer cselekedni, így az övéhez nyúltam, majd megszabadítottam egyre szűkebbé váló nadrágjától. Még mindig bámult, így megfogtam kezeit és a melleimre helyeztem, majd biztatóan elmosolyodtam. Olyan volt , mint egy tapasztalatlan kisfiú, nem mert hozzám érni. Ezek után, mintha felbátorodott volna, végre átvette az irányítást. 

Fél órával később a hátam ívben megfeszült, számat kéjes sóhajok hagyták el, majd egy halk sikoly közben átléptem a gyönyör kapuját. Testemen a forrótól a jéghidegig minden átfutott, szorosan lehunytam a szemem, majd hallottam egy férfias kiáltást és Shawn elterült mellettem.

– Ez fenomenális volt.– sóhajtottam a karjaiban.
– Nem is mond...– törölte meg csapzott homlokát.– Lassan le kellene szállnunk. Negyed négy van.
– Micsoda?– rökönyödtem le.– Ne-negyed négy?
– Segíthetsz felöltözni.– kacsintott miközben felállt mellőlem. Természetesen meztelenül.– Na, Dor nem illik bámulni.– észre sem vettem, hogy végigmértem. Annyira tökéletes, hogy már fáj.–Inkább felveszem azt a rohadt nadrágot, a puszta nézésedtől beindulok.– kezdett zavart nevetésbe.

– Hölgyem.– nyitotta ki a kocsi ajtaját.
– Nincs szükségem arra, hogy helyettem tegyél meg olyan dolgokat, amire én is képes vagyok.– sóhajtottam.– Nem szeretnék a terhedre lenni.– néztem rá nagy szemekkel.

– Azzal az alig 50 kilóddal nem igazán tudsz e terhemre lenni.– nevetett.– Attól féltem, hogy összenyomlak. És különben is, ez csak udvariasság.– vont vállat.
– Annyira imádlak– döntöttem fejem a mellett ülő férfire.

– Én is téged Dor.– mosolygott kisfiúsan.

– Mit fogsz ma csinálni?– érdeklődtem.
– Amit te, ezen a héten végig veled leszek. Én is besegítek az esküvőnél.– mondta, miközben az utat figyelte. 
– Akkor Jason és Rob?– értetlenkedtem.

– Mi lenne velük? Maradnak, majd az esküvőn jó lesz, ha ott lesznek. És ha már itt tartunk, miért tegeznek?– kért számon, mire elnevettem magam.– Ők nem a haverjaid, hanem az alkalmazottaim, nem kell összebarátkozni velünk. Most miért nevetsz?
– Mert két nálam jóval idősebb emberre vagy féltékeny, akik a nyomodba sem érhetnek.– kacagtam továbbra is.

– Na, ez jól esett.– dőlt hátra elégedetten.– Mit intézünk ma? Az esküvővel kapcsolatban.
– Virágok délelőtt, a többi én sem tudom.– vontam vállat.– Ha itt befordulsz jobbra, akkor rövidebb.–navigáltam.

– Bizto...Ja nem szóltam.– harapta be az ajkát.

– Mi a baj?– néztem furcsán.
– Majdnem lecsesztelek, hogy ne szólj bele, aztán rájöttem, hogy itt nőttél fel.– vakargatta az állát idegesen.– Mikor ismerhetem meg a szüleid?– váltott témát.
– Jaj ne, még ez is.– fogtam a fejem.– Reggel felhívom őket, aztán megbeszéljük, hogy mikor menjünk át. Anyu is jön a virágok miatt, szóval vele előbb találkozhatsz. Nap közben meg mahd felkészítelek az apámra.– forgattam a szemeim.

– Annyira nem lehet rossz.– vont vállat.
– Miből gondolod?– húztam fel a fél szemöldököm.
– Mert ha te tökéletes vagy, de azt már mondtad, hogy nem teljesen megegyező a személyiségetek anyukáddal, akkor apukás sem lehet annyira kiállhatatlan.– magyarázta.

– Olyan édes vagy.– mosolyogtam.
– Tudom.– nevetett.
– Meg szerény is.– húztam a szám.
– Csak vicc volt. Itt merre?– nézett rám segítségkérően.

– Bal, aztán egyenesen és megint balra.– mondtam, miközben a  karkötőmet babráltam.–Hogy megyünk be? Mármint, csak ránk kell nézni, mindenki tudni fogja mit csináltunk.–néztem lefelé.
– Paranoiás vagy.– állította le a motort.
– Mondták már.– forgattam a szemem.– Gyorsan feljössz, összeszeded magad és majd utána bejelentkezel.– adtam ki neki az utasítást. 
– Értettem főnökasszony.– nevetett.
– És valamelyik nap majd jön a tulaj családja fotózkodni.– sóhajtottam.
– Az semmi a koncerthez képest.– segített ki a kocsiból, de amint felhúzott, a kezemet nem engedte el. Kézen fogva mentünk be a hotelbe, ahol a recepciós, majd leesett a székéről. Szerintem enyhe sokkot kapott szegény.

– Zuhanyozz először te.– mondtam, amint beléptünk a szobába.
– Ne már...– görbítette a száját.
– Most mi van?– húztam fel a szemöldököm.– Olyan vagy, mint egy hisztis óvodás, aki nem kapott cukrot.

– Én egy csalódott férfi vagyok, aki nem fürdik a barátnőjével, mert ő nem akar.–ment be a fürdőbe megjátszott sértődéssel.

Megvártam, amíg megengedi a vizet és csak utána mentem utána. Fel sem tűnt neki, hogy beléptem mögé a zuhanyzóba.

  – Még hogy a barátnője nem fürdik vele.– helyeztem hideg tenyereim a meleg víztől felhevült vállaira.
– Tudtam, hogy jönni fogsz.– fordult felém és csókolt meg.