Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

21. Fejezet

Reggel Shawn erős karjai között ébredtem. Kezét óvatosan leemeltem magamról, majd felkeltem és elindultam a fürdőbe. Nem akartam, hogy így lásson, kócosan, karikás szemmel. Megmostam az arcom és a fogam, a hajam ujjaimmal eligazítottam, hogy a lágy hullámok ne menjenek tönkre, sminket nem vittem fel, ugyan minek? Úgyis látott már anélkül. Miután kicsit összeszedtem magam, visszafeküdtem az ágyba. A mellettem fekvő férfi még mindig mélyen aludt.–Hogy lehet valaki ilyenkor is ennyire tökéletes?–kérdezte suttogva, mire Shawn édesen felmordult.
–Hmmm?–morgott lágyan.– Valami baj van?– kérdezte álmos, rekedtes kissé vékony hangon.
– Semmi baj, aludj csak.– suttogtam.– Nem akartalak felébreszteni.– arcát kezdtem vizsgálgatni, bőre kissé meggyötört, szeménél és ajkainál enyhén ráncos. Vállai szélesek, izmosak. Néztem ezt a tökéletes testet és azon gondolkoztam, mivel érdemeltem ki.– elmélkedtem mosolyogva.
– Pedig sikerült.– nyitotta ki a szemeit.– Jó reggelt Dor.–mondta alig hallhatóan.
– Jó reggelt.– terült el az arcomon széles mosoly.– Kávét?
– Túl jól ismersz.– nevetett.– És túl gyönyörű vagy.–suttogta, de én úgy tettem, mint, aki nem hallja. Lassan lépkedtem a kávéfőzőhöz, majd három adagot készítettem.
– Tessék.– nyújtottam át a csészét.
– Köszönöm. Ezt meg tudnám szokni.– villantotta meg tökéletes fogsorát. Átmentem a másik szobába, ahol Andrew is épp ébredezett.

– Jó reggelt, hoztam neked kávét. Sétáltam felé.
– 'Reggelt. Köszö...– akadt meg a szava, amikor rám nézett.– Mi van rajtad?– nézett furán.
– Mi lenne?– nevettem. Még mindig a fekete, felül csipkézett, alul pedig igen rövidke hálóing volt rajtam. Éppen nem volt kint belőle a fenekem.
– Öltözz át, mielőtt Shawn észrevesz.– utasított.
– Már látott.– vontam vállat, majd sarkon fordultam és elhagytam a helységet. Éreztem, Andrew tekintetét a hátamon. Vagyis örültem volna, ha csak hátamat nézte volna...

Mire visszaértem a szobába, Shawn már felöltözve ült az asztalnál az ablak előtt, állát öklével támasztotta, miközben valamin erősen gondolkozott. (Borító szerk.) Vagyis nagyon úgy tűnt.
– Min töprengesz ennyire?– ültem le mellé, mire mosolyogva felém fordult.

– Hogy hogy álcázzuk magunkat.– nevetett.
– Kitaláltad már?– kíváncsiskodtam.
– Igen, de titok.– mosolyodott el.– Előbb rendeljünk reggelit. Éhen halok.
– Már megint?– vágtam értetlen arcot.– Nem értelek, hogy tudsz mindig enni?
– Simán.– nevetett.– Ezek az izmok– mutatott a karjára– nem a koplalástól nőttek.
– Ha ezt nem mondod, hülyén halok meg.– forgattam a szemeim.– Andrew, mit kérsz reggelire?– kiabáltam át az ajtón.

– Már megrendeltem, elkéstetek.– nevetett.– Dorothy, öltözz már fel.–fordította el a fejét, hogy ne lásson. Másodszorra szólt, szóval eltűntem a fürdőben egy szürke melegítővel és egy fekete pólóval. 5 perc múlva visszamentem volna az étkezőbe, de csörgött a telefonom. Daniel volt az.

– A netről kell megtudnom, hogy eljegyeztek?– kiabált, eltartottam a fülemtől a kagylót, hogy ne halljam, ahogy kiabál. Közben bejött Shawn a szobába.
– Ki az?– tátogta.
– A bátyám, de semmi baj, megbeszéljük.– formáltam a szavak a számmal, de hang nem hagyta el a torkom. Shawn csak biztatóan felemelte hüvelykujját.
– Dan, ez egy óriási félreértés.– folytattam a beszélgetést, amikor kikiabálta magátNem jegyeztek el és még mindig nincs köztünk több, mint barátság.– nyugtattam.– Holnap indulok Londonba.– mosolyodtam el.

– Ennek örülök. Tudtam, hogy ez az egész nem lehet igaz.– fújta ki a levegőt. – Mikor száll le a géped?– váltott témát.

– Este nyolckor indul, 7 óra az út és 5 óra az időeltolódás. Hétfő reggel 8-ra a reptéren vagyok.–számoltam gyorsan.– Eljöttök értem?– kérdeztem reménykedve.