Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

49. Fejezet

– Mi történt? – néztem kérdőn Shawn-ra.
– Mindent elmondok, csak gyere velem. – húzott a hotel kijárata felé, ahol már vártak ránk, Andrew, Line és Dan. Egyikük sem volt túl jó kedvében, mégis mi a franc történt?   

– Andrew? Line? Dan?– csodálkoztam.– Mondjatok már valamit, az Isten szerelmére!  
– Megyünk egy másik interjúra, közben meg perelünk, jól hangzik, nem?– mondta a menedzser cinikusan.
– Miért? Shawn, mondd már mi van!– rántottam egy kicsit a kezén.
– Össze-vissza vágták az interjút, manipulálták az egészet és olyan, mintha azt mondanánk, hogy a mi esküvőnk lesz és úgy rakták össze a mondataidat, mintha egy üresfejű, betépett, haszonleső ribanc lennél.– túrt a hajába idegesen.
– De ez mire volt jó? Az emberek úgyis tudni fogják, hogy ez hazugság és nem ilyen vagyok.

– Nézettség egyenlő pénz édes húgocskám és elhiszik, hogy egy hülye liba vagy. Bármennyire is gondolod, azt, hogy szeretnek, sokkal több az utálkozó, irigy kislány.– mondta Dan lesajnálóan.– Most emiatt kell megtudnia a fél világnak, hogy elveszem Caroline-t és ezentúl engem is fel fognak ismerni mindenhol, nagyon hálás vagyok érte.– járatta szemét rajtam, Andrew-n és Shawn-on, mondanom sem kell, a szavai úsztak az iróniában.
– Rohadt életbe!– kiabáltam hirtelen felindulásból.– Daniel Douglas Martin, szerinted nekem annyira jól esik ez az egész rivaldafény? Hm? Nincs magánéletem, a lapok akkor is tudják a döntéseim miértjét, amikor még én is bizonytalan vagyok. Egy lépést nem teszek úgy, hogy ne készüljön rólam kép, nem mehetek be egy cukrászdába vagy egy ékszerboltba, mert már kombinálnak, szégyenkezve fogadom el, amit Shawn kínál nekem, mert már így is egy haszonleső liba vagyok. A karrieremet megpecsételte a kapcsolatom és nem tehetek ellene semmit, szerinted én élvezem?– mondtam könnyes szemmel a bátyámnak.

– Dorothy, én...– sütötte le a szemét Daniel.
– Nem mondj semmit. Ha nem szeretném ennyire kicseszettül Shawn-t, már rég elmentem volna birkapásztornak messze a civilizációtól. De nem teszem, mert szeretem őt. Mindennél jobban és csak ezért viselem el ezt a sok idióta vinnyogó tinilányt és a felszínes műsor vezetőket meg a haszonleső, kotnyeles lesifotósokat. Nem azért csinálom mert ez nekem jó, hanem azért mert ezzel jár, az, hogy vele legyek. És érte megteszem, mert igen, ez fáj és kellemetlen, de ha nem el menne vagy nem lenne többé, akkor belepusztulnék a lelkem ürességébe.– törölgettem a könnyeim, majd megéreztem egy meleg kezet a derekamon. Tudtam, hogy Shawn-é, megfordultam és összekulcsoltam kezeim a nyakán, majd fejemet a mellkasára hajtottam és úgy rázkódtam tovább a sírástól.
– Semmi baj Dor, minden rendben lesz.– mondta nyugodt, mély hangján,  miközben a hátamat simogatta.– Megoldjuk Életem.– erre a szóra, mintha elvágták volna a zokogásom. A tüdőm megtelt újra levegővel, a pulzusom kezdett a normálisnak mondhatóra hasonlítani és a könnyeim sem akarták tovább áztatni a parkoló betonját. Tekintetem az engem ölelő férfire emeltem, majd nyeltem egy nagyot. Tudta mit szeretnék, de nem mert megcsókolni Dan előtt. Tudom, hogy már csókolóztunk előtte, de az teljesen más volt. Tudtam, hogy még mindig tart a bátyámtól, így csak egy gyors puszit nyomott égő ajkaimra.

– Túl vagytok már a romantikus pillanaton? Emiatt az összevágjukazinterjúthogymindenkiutájaDorothy-téskeressünksoklétpárperalatt dolog miatt mondtam le a randimat Taylor nem Swift-tel, szóval mindenki kurva gyorsan beszáll a kocsiba és megyünk egy másik stúdióba, az interjú közben én meg intézem a jogi dolgokat és szétbasszuk Mr. Boots-cal ezt a mocskos Good Evening London!-t.– indult idegesen a kocsiajtó felé Andrew. 
– Mindig ilyen?– nézett furán Dan Shawn-ra, aki csak bólintott és szó nélkül tette, amit a menedzser mondott.

Kevesebb, mint 10 perc száguldozás után már az öltözőben ültem Shawn mellett egy kanapén, mivel késő volt és nem voltunk betervezve, így egy közös öltözőt kaptunk és vártunk a sminkest illetve a fodrászt és a stylistot.