Egy csepp magány, egy csésze kávé BEFEJEZETT

34. Fejezet

– Még hogy a barátnője nem fürdik vele.– helyeztem hideg tenyereim a meleg víztől felhevült vállaira.
– Tudtam, hogy jönni fogsz.– fordult felém és csókolt meg.  

Ahogy ketten álltunk a forró vízsugár alatt, egyszerűen varázslatos volt. Nagyjából 10 percig lehettünk bent, mire megtörtem a csendet.
– Menni kéne.– sóhajtottam.– Be kell jelentkezned.

– Tudom.– lépett ki a zuhanyzóból, majd tekert törölközőt maga köré.– Jössz te is? 

– Szeretnéd?– néztem rá nagy szemekkel. 

– Még szép.– nevette el magát, majd kezdett öltözködni.  Ahhoz képest, hogy sztár, nemigen viszi túlzásba a ruha témát. Egy fekete pólót és egy szürke mackónadrágot vett fel, majd belebújt egy sportcipőbe. Példáját követve, egy fekete melegítőre és egy fehér crop-topra esett a választásom, majd felkaptam egy papucsot. Hajamat hagytam a vállamra omlani.

– Így is gyönyörű vagy.– ölelt át Shawn.– Mindig és mindenhol az vagy. 

– Köszönöm.– pirultam el.

– Imádom, amikor zavarban vagy.– mosolygott.– Gyere!– nyújtotta kezét, hogy fogjam meg.

– Lépcső vagy lift?– néztem összekulcsolt kezeinket, amiken időközben a két karkötő összekapcsolódott.

– Lusta vagyok.– nyomta meg a felvonó hívógombját.

– Na nem mondod.– forgattam szemeim.– Basszus.– kaptam kezem a szám elé.
– Mi a gond?–nézett ijedten.

– Ez nem egy olyan hely, ahol megjelenhetünk így...–haraptam be ajkam

– Amikor turnézok, az összes hotelben így mászkálok, nyugi.
– Így, lányokkal kézen fogva?– emeltem fel a fél szemöldököm, majd nem bírtam tovább és elnevettem magam.– Bocsi, nem bírtam megállni.– közben megérkezett a lift, úgyhogy beléptünk.

– Szeretem a humorod.– nevetett ő is.

– Jó estét...reggelt. Áh, nem számít.– lépett oda a recepcióshoz Shawn.
– Üdvözlöm, miben segíthetek Mr. Mendes?– mosolygott.

– Úgy volt, hogy pénteken érkezem, de már most itt vagyok és maradok is vasárnapig.– vázolta fel a helyzetet.
– Értem, szóval plusz egy fő Ms. Martin szobájába, meg is vagyunk.– pötyögött a gépen.

– Ennyi volt?– nézett nagyot.– Hű, köszönöm, viszlát!– lépett el a pulttól Shawn.
– Várjon, kérhetnék egy képet?– kérdezte szégyenlősen.
– Persze.– nyúlt gyakorlatiasan a lány mobiljáért, hisz már rég szorongatta. 

– De Ms. Martin is legyen rajta!– adta ki az utasítást.
– Máris megyek.– majd belemosolyogtunk a kamerába, a kép elkészült, mi pedig visszamentünk a szobába.

– Megszoktad, hogy mindig kérnek képet, ugye?–kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna. 

– Az túlzás, hogy megszoktam, de kezdem. Muszáj.– mosolyodtam el szomorkásan.– Mennyire értesz az esküvőkhöz?– tereltem a témát.
– Hogy érted?– nézett furcsán.
– Szervezés, dekorálás, ilyesmi... Apropó, még ki kellene találni valami ajándékot.– gondolkoztam hangosan.– Persze a tárgyon kívül, amit még szintén nem vettem meg. Még csak ki sem találtam, hogy mi legyen.
– Majd együtt kitalálunk valamit.– szorította meg a kezem bátorítóan.

– Oké, csak aludjunk, mert én hulla vagyok.– nevettem el magam idegesen, majd elnyúltam az ágyon.– Van 3 órám pihenni, király.– temettem az arcom a párnába. Éreztem, hogy az ágy másik fele besüpped mellettem.