Romance On The Sixth »Minsung«

~one~

Reggel madárcsicsergésre keltem, mint a mesékben.....
A nyitott ablakon áramlott be a friss nyári levegő, összekeveredve a korai harmat illatával.
-FOGD MÁR BE KÖCSÖG VERÉB!-ordítottam rá szerencsétlen madárra, majd lecsaptam az ablakom.Hmm...tényleg nem vagyok nagy társas lény...
Miután rápillantottam a karórámra, megbizonyosodtam arról, hogy a fogadott magántanárom kőkemény három órán belül itt lesz.
Jön.
És vizsgáztat.
MATEKBÓL
Várjunk, mi??
Baszkiii.
Éés megint nem tanultam. Hah. Jobb, ha nekilátok, mert apám szerint ma találkozni fogok az új pszichiáteremmel, és nem érek most rá halogatni .
El ne higyje nekem senki se azt, hogy bírom a tanárom társaságát. Whááh, túl sokat ad a kinézetre, és meg mernék rá esküdni, hogy imponálni akar nekem. A múlt órán még rám is kacsintott!
Persze, mindig én kapom a szar tanárokat..
Oké, nem mondom, hogy csúnya.
Körülbelül huszonkilenc éves lehet, és folyton mélyen dekoltált (Író: van ilyen szó 😂?) miniruhákban és magassarkúban jár. Az arcáról szinte mállik a sok réteg vakolat, és valami baszott nagy műkörmei vannak...fujjj.
Oké, mentem tanulni.
Ja, mégsem....

Éppen a tételeket próbáltam meg értelmezni és elemezni, miközben szidtam a matekot kitaláló egyén nimfacsaládját,mikor csöngettek.
Óó, ne.
Itt van Miss Hyuna....én a háta mögött már csak hiénának hívom.
Szóval , levontam a következtetést, miszerint fel kéne öltözzek. Beírtam a kapukódot, ezáltal beengedtem a kétlábon járó sminkkészletet, és kértem öt percet.

Hadművelet teljesítve-gondoltam, miközben Usain Boltot megszégyenítő tempóval sasszéztam le a lépcsőn.

-Szervusz, JiSung.-köszönt mézes-mázosan.
-Annyeonghaseyo, Miss Hyuna.-viszonoztan maró gúnnyal és erőltetett mosollyal előbbi gesztusát.
-Nos, pakolj elő ételt-italt,írószereket és hibajavítókat, mert a vizsgád most kezdődik!-azzal odanyújtotta nekem a lapomat.

A vizsgám befejezése után-amin sikeresen átmentem-felvettem a fehér pólómra egy fekete kapucnis pulóvert,amit jó mélyen a rusnya pofámba húztam, majd zsebrevágott kézzel, a cókmókomat felnyalábolva szépen lazán elsétáltam a fehér intézményig. "PSZICHIÁTRIA"-olvasható akkora betűkkel, hogy még a vak is látja.

Miután segítséget kértem egy unott arcú portástól, eltaláltam a várakozóig , ahol rajtam kívül ketten ültek.
Igazából nem igazán érdekeltek, sőt, kicsit feszengtem is.
-Han JiSung-ot kérném- sétált le a lépcsőn egy fiatal lány, valószínűleg itt dolgozik. Gratulálok, JiSung, géniusz vagy...

Észbekaptam, és feltápászkodtam a kényelmetlen ülőalkalmatosságról.
Követtem a csajt, fel a lépcsőn.Út közben egy kicsit lejjebb húztam a kapucnimat, és zsebre dugtam kezeimet.
A földet pásztáztam, mindaddig, mìg meg nem hallottam a nevemet.

-Han JiSung?-kérdezte egy tőlem saccra egy-két évvel idősebb fiatal.
Nagy nehezen ráemeltem tekintetem, és bólintottam, jelezve, eltalálta.
Egy barnás hajú, hasonló színű szemű srác állt az ajtóban.
Levezettem róla tekintetem, újra a talajnak szenteltem figyelmemet.
-Gyere beljebb- invitált az irodába, majd félreállt.
Rá sem nézve viharzottam el mellette, mindvégig a járólapot tanulmányozva. Így mondjuk kicsit nehezebb volt felmérni a helyzetet, de azért amolyan JiSung-osan belebotlottam a fotelba.
Annyit még érzékeltem, hogy velem szemben elhelyezkedik, de nem igazán érdekelt.
Már tíz perce ültünk egymással szemben, néma csendben-ejha, az aztán a jó doktor!
Gondolom, azt várta, hogy én kezdjek el beszélni. Haha, álmodj még virágszál!
Úgy láttam, megunta a csendet, így megeresztve egy halvány, de annál megnyerőbb mosolyt, kérdezgetni kezdett.

-Mesélj egy kicsit magadról-hallgatásom után, ismét hozzám szólt-Tudod, alig vagy fiatalabb nálam.

-És? -kérdeztem egy kicsit bunkóbb stílusban. Ha ez a doki azt hiszi, hogy már az első találkozásnál könnyű eset leszek, akkor meg kell neki mutatnom, mi a rendszer nálam. Ez a gyerek azonban csak tovább mosolygott, és kitartóan kérdezgetett.

-És miket szoktál csinálni?

Nem válaszoltam, inkább a kezeimet tanulmámyoztam, amiket az ölemben pihentettem. Kajak ekkora kezeim vannak?! Jesuuus...

-Szoktál zenét hallgatni?

Nincs válasz.

-JiSung, ha nem beszélsz velem,nem tudok segíteni.- kicsit oldalra billentette fejét. Én válaszul csak rápillantottam, majd egy kesernyés mosollyal észrevehetetlenül megingattam fejemet, és távoztam a Pszichiátriáról.

A délután nagy részét leginkább elmélkedéssel és rajzolgatással töltöttem.
Este ettem pár falatot, majd tizenegy óra fele aludtam is.