Romance On The Sixth »Minsung«

~twenty one~

Reggelek.

Az általam legkevésbé kedvelt napszak. 

De Minho mellett kelni a nap kedvenc részévé vált számomra. 

Meg vele eltölteni egy délutánt.

Egy estét. 

Egy éjszakát….

Maradjunk annyiban, hogy mostanában szép az élet. 

Tehát a telefonom csörgésére kelek, abban reménykedve, hogy párom nem kel fel rá, hadd aludjon.
Azonban amikor nyúlnék az éjjeliszekrényen lévő készülékemért, -ami elérése érdekében tökéletes ívben kell átnyúljak Minho tökéletes teste felett- említettünk keze megakadályoz abban, hogy véghez tudjam vinni tervem.

-Ki az? - kérdezi tőlem álmos fejével Életem.
Ahogy a képernyőre nézek, az ereimben megfagy a vér, majd Minho felé fordulva válaszolok neki.

-Apám. - Minho szemei szikrákat szórnak a válaszom hallatán. Az elmúlt napokban túlságosan rendben volt minden, már nyomasztóan rendben. Tudhattam volna, hogy valaminek történnie kell, ami majd szétrombolja az egész rózsaszínű, gay zászlós birodalmamat, amiben Minhoval éldegéltünk együtt, vígan és egyes egyedül.
Hisz tudjuk : when nothing's wrong nothing's okay (ha minden rendben, semmi sem oké).

-Hagyd. Inkább bújj vissza, mellém.- az utolsó szavakat már mosolyogva mondta, az előbbi haragjának már nyoma sem volt. Én is vidámabb lettem ahogy a 'mi'  , mint ő és én gondolatára elmosolyodott.
Így hát Minho utasításait követve visszahelyezkedtem mellé, és átkarolva egymást terveztünk visszaaludni, mikor újra megszólalt a telefonom.
Újra ránéztem  a kijelzőre, ismét apám keresett.
-Úgy látszik, nem akarja, hogy aludjunk. - sóhajtott egyet, majd kibújt az ágyból.

-Akkor most felvegyem, vagy ne?? -hezitálva nézek rá.

-Ne. Inkább gyere, együnk valamit.

-Az jól jönne, már éhes vagyok, pedig most keltünk fel.

-JiSung...te mindig éhes vagy.

Állítására nevetéssel válaszoltam, majd a konyha felé vettük az irányt, mert tényleg nagyon éhes voltam már.

Reggelizés közben a perről és annak folyamatáról kérdezgettem Minhot.

-És akkor fancy ruhában kell megjelenni? - kérdezem, az amúgy magától értetődő, idióta kérdést.

-Igen. Tényleg, később el kellene menjünk öltönyt vásárolni neked.

-És hányra kell odamenjünk?

-11-re kaptunk időpontot.

-Rendben...és,  mennyi ideig leszünk ott?

-Ezt nem tudom, JiSung. Sajnos nem tudom.

------------

Minho éppen a kocsikulcsot hajkurássza, ami , a fene egye meg, csak nem akar előkerülni.

-Végre! - Minho győzelemittas mosollyas tart felém, kezében lóbálva a frissen levadászott slusszkulcsot.

Mivel nem tervezünk sokfelé menni, csak pénztárcát, illetve, felkészülve bármilyen eshetőségre, az iratainkat visszük, ezeket a zsebünkbe tettük.

Beültem Minho mellé, bekötöttem magam, majd az imént megszerzett préda használatával beindította az autót.

Az autóban szólt a rádió, amire halkan dudorásztam.

-Better know HE'S mine! - nézek Minhora, aki csak mosolyogva, fejét ingatva tesz ugyanígy, aztán visszafordul az út felé.

Amikor megérkeztünk, egy gyors leparkolás után a pláza épülete felé vettük az irányt.