Romance On The Sixth »Minsung«

Epilógus

---------------------------------------------------------------Néhány hónappal később-----------------------------

Az utolsó időszak egyszerűen őrület volt. A kezelés legelejétől , egészen a tárgyalásig, onnan pedig a jelenig, mintha egy álom lett volna. Nem jó értelemben álom, de nem is rémálom...Amolyan keserédes illúzió. Maga az események - a kísérletem, a per, ezek magukban negatívumok. A legreménytelenebb időszakokban mit csinálunk? Próbálkozunk, próbálkozunk nem feladni. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a fájdalomból származik a legnagyobb kincs, ami nálam létezhet - a szerelem.

A szerelem, és a szeretet két  hasonló szó, mégis van köztük különbség. Viszont mindkettőre igaz, hogy csak akkor valós, ha az feltétel nélküli. És ez az igaz szerelem kategória alá tartozunk mi is. Amikor az egész lényt, tetőtől talpig, agytól a szívig, onnan a kis-és nagy vérkörökig, a lélek mélyétől a legbolondabb megszólalásig szereted, kötődsz, ragaszkodsz hozzá. Ezt jelenti tiszta szívvel szeretni, és - mivel ez kölcsönös- szeretve lenni is ezt jelenti.  Számomra ez Minho. 

Minho, aki éppen az összepakolt cuccaimat hordja a kocsiba, amit a perben megnyert pénzből vett. Ez ő.  A végzetem.

Észrevette, hogy nézem, és odajött hozzám.

-Mi az? Baj van?- kérdezi tőlem, aggodalmas tekintettel.

-Nincs semmi baj. Minden a legnagyobb rendben. Neked köszönhetően.

Minho erre elkezdte cirógatni a kézfejemet, majd egy hosszas szemkontaktus után elindította az autót, és már hasítottunk is a kollégium felé.

Időközben jelentkeztem egyetemre, fel is vettek ,de túl messze van ahhoz, hogy otthonról, azaz Minho házától járjak be, ezért kolit kérvényeztünk.

Egy hosszas utazás után meg is érkeztünk Busanba, ahol is becsekkoltam, aztán pedig nekiveselkedtünk a berendezkedésnek. Sajnos havonta csak egyszer fogok tudni hazajárni, ezért jó sok cuccot hoztunk.

Miután nagy nehezen megtaláltuk a szobámat, benyitottunk, és egy festett fehéres hajú fiú üdvözölt minket.

-Sziasztok! Lee Felix vagyok!- mosolygott ránk. Egy gyors bemutatkozást követően kikísértem Minhót, majd egy hosszas búcsúzás után elindult visszafele, én pedig készültem a tanévre.

A nagy készülődésben jól összebarátkoztam Felixszel, akiről kiderült, hogy egy nappal utánam született, egyidősek vagyunk, és kriminálpszichológiát tanul.

-Én pszichológiai asszisztens képzésen vagyok. Lehet lesz pár közös óránk!- és én ennek a ténynek örülök. Jó, ha van valaki, akivel együtt tudtok eltévedni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Teltek a hónapok, az évek, egyre jobban felemésztett a tanulás. Amíg Felixszel többet, addig Minhóval egyre kevesebbet beszéltem. Ő időközben felkapott pszichológus lett, én pedig osztályelsővé váltam. Így akartam Minhót büszkévé tenni.

A hívások, videóchatek is abbamaradtak. 

Egy napon nagyon csúnyán összevesztünk, mert Doktor drága féltékenykedett Felixre. Ez történt három hete, azóta nem beszéltünk. Mérges vagyok rá, de majd beleőrülök a tudatba, hogy nem tudom mi van vele. Mindenesetre, hamarosan év végi vizsgáim lesznek, aztán véget is ért az egyetem. Repülnek az évek, az biztos...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A vizsga napja.

Extrém korán felkeltem, nem bírtam aludni. 

Nem csak azért, mert izgultam, hanem Minho hiánya miatt is. Ez a kis érzés belülről megöl, de nem tudok tenni semmit, Minho ignorál. A tudat, hogy nem bízik bennem, azzal vádolt, hogy megcsalom Felixszel....fáj egyszerűen. Semmi alapja nincs ennek egyébként.

Nagyon meleg van. Már, így május végén megérkezett a nyár. Nehézkesen felkelek, eldöcögök az ablakig, kinyitom, aztán mennék arcot mosni, tekintve, hogy úgysem tudnék visszaaludni, de abban a pillanatban egy pöttyös labda suhan el mellettem. Riadtan nézek ki az ablakon, mit látnak szemeim? Egy, a tarkóját vakaró Minho bámuul lentről. Kimeredt szemmel bámulom Őt, és Ő is így tesz. 

Majd, legnagyobb meglepetésemre ,  énekelni kezd. 

Too fast, I try to follow but I'm losing hope
We used to walk together down this winding road
But you're so far ahead it seems impossible to catch up

And now I'm walking on my way, all alone, I'm feeling so cold
Not getting anywhere, I feel like I'm in slow mode

Used to be a winner, everything was all black and white
Now I'm bottom of the pile, a dusty photo

I'm afraid I'm gonna be left stranded by myself
All the foolish dreams I had inside of me are broken

Everything I wanted in the distance out of reach
Am I the only one that's gon' stay here forgotten, ey

-Szól Minho hangja a hajnali csendben. 

Lerohanok hozzá.

Könnyes szemmel ugrok a nyakába, és ölelem úgy, mintha az életem múlna rajta. Minho a hajamat kezdi simogatni.

-Jisung, annyira sajnálom...Borzasztóan hiányzol,még úgy, hogy a karjaimban tartalalak épp. Kérlek, ne haragudj rám, én--

Sosem fogjuk megtudni, mit akart mondani, mert egy csókkal belefojtottam. 

Dehogy haragszok,Minho. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Június van, és diplomaosztó. 

Felixszel sikeresen elballagtunk, Felix és Changbin nem is lehetett volna büszkébb.

Ja, igen. Felix és Changbin. Érdekes pár, meg kell hagyni. Így Minho is megnyugodott. A sors újra összehozta Dokit és Changbint. Akiknek, mint kiderült, volt a múltban vitájuk, de ezt már lerendezték. Szent a béke.

Minho és én? Mi nyitottunk egy pszichiátriát. Vagyis átalakítottuk a régit. Mostmár Utópia Pszichiátria néven fut, miután azt mondtam Minhónak, hogy ő az utópiám, a keserédes álmom, a valószerű ábrándom.

Természetesen én lettem az asszisztense. Személyasszisztens. Pszichológiai személyasszisztens. Dr.Lee Minho pszichológiai személyasszisztense. Pszichológiai személyasszisztens. Dr.Lee Minho pszichológiai személyasszisztense, Han Jisung.

A hatodikon van a termünk. Sosem fogom elfelejteni hanyadikon vagyunk, miután akkora csókot kaptam Minhótól a pszichiátria előtt, hogy beleszédültem. 

Végre teljes a Románc a hatodikon.

                                                                                    VÉGE.,