Romance On The Sixth »Minsung«

~twenty three~

Az idő mintha megállt volna a zsúfolt teremben. Apám és én feszülten, lángoló tekintettel  meredünk egymásra. Minho és Changbin tanácstalanul, reményt elvesztve szemeznek, a bíró pedig töpreng.

-Tehát, Mr.Han azt állítja, hogy  dr.Lee Minho szexuálisan bántalmazta  Han JiSungot. Dr.Lee Minho, Han JiSung és Seo ügyvéd úr pedig tagadja ezt. Így van? - kérdezi a bíró, felváltva nézve ránk.

-Igen. Így van. -szólal meg mindkét ügyvéd egyszerre.
Megszorítom Minho kezét, amire ő egy bátorító mosollyal felel.

-Szeretném hallani Han JiSung vallomását. Kérem, legyen szíves megosztani velünk azt. - néz felém a bíró.
Mély levegőt veszek, s ahogy felkecmergek, kifújom azt.

-Mindent, amít édesapám ügyvédje mondott, cáfolom. Továbbá, a korábban említett fényképek nem hitelesek, mivel az állított vádak hamisak és egyik sem történt meg. Illetve, további bizonyítékaim vannak édesapám ellen. -itt Changbinra nézek. - Az aktámban benne van minden alátámasztható vád bizonyítéka. Benne található többek közt egy Minhoval történt üzenetváltásunk részletei, ami akkor játszódott, amikor az apám  az otthonunkban megtámadott. Azt követően pedig öngyilkosságot akartam végrehajtani, amitől Minho mentett meg.- mosolyogtam rá könnyes szemmel. -A támadás nyomai még rajtam vannak. Az aktámban található a támadás és a körülményeinek pontos leírása. Én írtam le. -Changbin a pulpitushoz viszi az említett aktát. - Részemről ennyi. Köszönöm a figyelmet. - azzal leülök.

A bíró hosszasan nézegette a két aktát -
apámét és az enyémet.

-Mondja csak, Han JiSung... Ön és orvosa között mi is történt pontosan? - touché. Pont a közepébe vágott.

-Nézze, bíró úr. Dr.Lee és én köztem semmi olyan nem történt, ami sértené a törvényeket. Csak a kezelésem befejeztével lettünk szerelmesek. - a szemébe nézek. Látom, hogy erősen gondolkozik.

-Hazugság!- kiabál közbe apám.

Haragos tekintettel felé fordítom a fejemet.

-Bíró úr, a fiam és ez a féreg  már a kezelés elején megcsókolták egymást. Fogadni mernék, hogy ez a bélféreg kényszerítette rá szegény fiamat.- A bíró Minhora és rám néz. Minhon látom, hogy betelt a cérna és elszakadt a pohár, és hogy készülődik közbeszólni.

-Igaz ez?

-Nem. Az állítás több sebből is vérzik. Először is, a kezelés elején nem történt közöttünk semmi perbe illő dolog. Másodszor, sosem kényszerítettem JiSungra semmit a kezelés után.

-Miért vitte JiSung-ot a lakására a gyógyulási periódus alatt? - nem is gondolhatta, mennyire egyszerűt kérdezett.
Minho halványan elmosolyodik.

-Azért, mert JiSungra feszülten hatott az iroda. A környezet számára nem felelt meg a haladás elérésének érdemében. Egy otthonosabb helyre vágyott, hiszen egész gyermekkorában ez az, ami a szeretet mellett hiányzott neki. Az otthonérzet. Még a lakásban is kevés időbe telt, mire kicsit feloldódott.

-JiSung, a támadás, amit említett korábban, és az öngyilkosság...mondja el a részleteket, kérem.  -megfagy a levegő. Apám kíváncsi tekintettel fürkész.

-Nos...A kezelési periódus befejeztével Dr.Lee-nél maradtam, mert féltem hazamenni apámhoz.

-Hát jól is tetted, te féreg! Szerencséd, hogy nem láttalak abban az időszakban. - szinte köpi a szavakat.

-Csendet! - szól rá a bíró

-Tehát, láttam a rengeteg nem fogadott hívást, és hazamentem.  Apám a kanapén ült és szokás szerint ivott. A részletek...nos, arról még nem tudok beszélni. Le vannak írva az aktámban.