A mélységbe meredek. Szöul utcáit járom az elmémben : elhaladok a Han folyó mellett, elsuhanok az ott nyugvó hibám felett. Nem látok, és nem hallok. Lentről némi zaj hallatszik, de nem törődök vele.
Karjaimat kitárva hagyom, mellkasomat előre nyomom, fejemet hátravetem: megszabadulok minden tehertől, és szabad vagyok. Súlytalannak érzem magam.
Lábdobogás. Ajtónyikorgás.
-Jisung!- a hirtelen hangtól, ami a valóságba rántott vissza,fordulat, majd döbbenet lesz. Az otthonérzet visszatért.
Ebből tudom, Minho az. -Képes lettél volna itthagyni ennyivel? - annyira önző.. De így szeretem. És tudom, ezeket a szavakat az én érdekemben mondja.
-Hyung..- a hangom reszelős, nem tudok mit mondani. Csak a mélybe akarok zuhanni, súlytalannak érezni magam, majd a lelkem kiszállását követően hagyni élettelen testemet a kemény talajra érkezni. Megszédülök. Megcsúszik a lábam,mintha kifolyna alóla a talaj. Csakúgy, mint az időm.-Engedj el, Hyung.
-Soha!- könnyáztatta, helyes arca ismét heves könnycseppeknek adott zöld lámpát. Elkezd visszahúzni a tető belsejére, ahol biztonságban vagyok. A keze hirtelen elenged, majd újra tart.
-Engedj már el, Hyung! Meg akarok halni! - már kiabálok vele, pedig nem tehet róla. Én is zokogok. Ölelésébe von, én vállába fúrom a fejem. Idegességemben pólóját gyűrögetem. - Kérlek,Minho...Hagyj meghalni..Nem akarok élni már..
-Ne mondj ilyet...- suttog. - Én szeretném, ha élnél. Szükségem van rád, Jisungie..És komolyan itthagytál volna anélkül, hogy megtudd, én mit érzek?- lágy hangszínéből kisüt a bánat.
-Ne nehezítsd meg nekem. - mondom halkan. A hátamat simogatja, és én otthon érzem magam. Ő az otthonom.
-Én is szeretlek, Jisungie. Mindennél jobban. Úgy igazán. Kérlek tarts ki. Szükségem van rád. - adott egy lágy puszit a fülemre, majd dülöngélni kezdett velem.
Ha magamért kéne életben maradnom, nem tenném meg.
Apámért sem.
De Ő.. Őérte igen. Hezitálás nélkül.
-Minho...- fogtam volna bele, de amikor azzal a vöröslő szempárral néztem szembe, amik a sírástól duzzadtak voltak, még a nevemet is elfelejtettem.
Tönkretetted őt. Miattad ilyen.
Ajkait összekapcsolta enyéimmel, és pont erre volt szükségem.
YOU ARE READING
Romance On The Sixth »Minsung«
Fanfiction~Történetünk egy szöuli pszichiátrián játszódik. Lee MinHo éppen ledoktorált, és kezdett dolgozni,mint pszichiáter. JiSung egy teljesen normális fiatal volt. Vagyis ezt mutatta mindenkinek. "-És nem féltél? -Egyáltalán nem voltam senkise. És amiko...
