Romance On The Sixth »Minsung«

~twenty two~

Az elmúlt időszak nagyon feszült volt számunkra. Habár kettőnk közül én vagyok az idegroncs, biztos vagyok abban, hogy Minho is teljesen ki van készülve. Mi van, ha elvesztjük a pert?
És ha megnyerjük? Itt fogok lakni Minhoval továbbra is?
És ha szakítani akar velem, és csak szánalomból van együtt velem?
Mi lesz apámmal a börtönben?
Mindenesetre éppen rágom a saját fülemet azon tűnődve, hogy biztos jó ötlet volt-e ez.
Most már mindegy..
De mégsem mindegy..
Ahj, szétszakad a fejem!

Minho kanapéján gubbasztunk,  ő engem ölel, én pedig a délutáni szokásos idegeskedésemnek teszek eleget.
Minho mondta, hogy felvette a kapcsolatot valami ismerősével, aki átjön és segít nekünk. Hát jó.
Minho fejét a vállamra hajtva elmélkedik, szinte hallom, ahogy kattognak a fogaskerekek a fejében.
Megszólal a csengő.
Kapok Minhotól egy apró puszit, ami - a komfortálásnak hála - félbeszakítja ajakrágcsálásomat, de amint elhúzódik tőlem és az ajtóhoz megy, ismét nekiállok előző tevékenységemnek.

Nem láttam és hallottam az ajtóban történt köszöntéseket és beszélgetést, de érezhetően feszült a levegő, ebből következtettem arra, hogy nem voltak túl jóban amióta elváltak útjaik.
Itt vannak.
Érdeklődő arccal nézek a fekete hajú manusra, aki hát..meglehetősen.......alacsony...
Ugyanígy néz vissza rám.

-Ő itt Seo Changbin.- a bemutatása után aprót biccent felém. -Együtt jártunk -itt egy pillanatra azt hiszem, az exéről van szó- egyetemre. - téves riasztás....- Changbin jogot tanult és ő fog nekünk segíteni, hogy megnyerjük az egészet.

-Értem. - lassan bólintok, miközben gondolkodom azon, hogy végre lehet, hogy az élet nevű játszma mellettünk  áll majd. Reménykedek.

-JiSung, igaz? - ez a tojásfejű manó teljesen ignorálja a mellettem ülő Minhot. Hehe.
Bólogatok.
-Ahhoz, hogy sikeresen megnyerjük a pert az összes létező bizonyítékot össze kell gyűjtenünk. Minho tanú és az orvosod is volt, ahogy azt közölte velem, így az aktád egy remek bizonyíték apád ellen. Van még valami más is? - kérdezi ránk nézve .

-Írtam egy üzenetet Minhonak. - mormolom, kezeimmel aprókat hadonászva, így próbálva kevéssé zavarbaejtővé tenni a szituációt. -És van egy füzet is, amibe leírtam, hogy mi történt.

-Nagyszerű. - Changbin lassan bólogat, és jobban hasonlít valami törpeméretű gonosztevőre így összefűzött ujjakkal, mint egy ügyvédre. -Akkor ezeket össze kéne mind szednetek.
---------------

Félálomban vagyok és érzem, ahogy Minho kitápászkodik mellőlem, majd egy apró puszit kapok a buksimra. Habár fent akarok lenni vele, képtelen vagyok kikelni innen, így visszaesek az álom kiábrándítóan szürreális világába. Hálás vagyok neki, hogy nem keltett fel. Az elmúlt napokban alig aludtam valamit.

Mikor végre valahára felkeltem, természetesen éhes voltam.. Így a konyha felé vettem az irányt. Két okból is : onnan hallottam beszélgetést, illetve ha éhes vagyok, márpedig mindig az vagyok, nincs mit tenni, enni kell.

A ház legfontosabb helyiségébe becsoszogván egy pultnak támaszkodó Minho fogad. Érkezésemre leteszi csészéjét, egy 'Jó reggelt édesemmel' fogad, és magához ölel, mire felnézve rá mosolygok csak neki. Egy rövid, derék - és mellkassimogatós csók után megreggelizünk, elkészülünk, és indulunk a bíróságra.

Changbin a tárgyalóterem előtt vár minket. Mindketten rettentően hálásak vagyunk neki. Minhora haragszik, engem nem is ismer, mégis számíthatunk rá. Csak meg ne tudja, hogy törpének hívtam, mert lecsukat.
Minho megérezhette idegességemet, mert az asztal alatt összekulcsolta kezeinket, ezzel nyugtatva.

-A vádlott az ügyfelemet mind testileg és lelkileg bántalmazta. - fejezte be beszédét Changbin.  Apám idegesen rám néz. Minho tekintete magabiztosnak tűnik afelől, hogy mi nyerünk majd. Remélem, igaza lesz.

-Az összes felsorolt vád hamis. - közli apám ügyvédje. -Ügyfelem fiának akart segíteni, hogy leküzdje a gyermekkorában átélt traumáját, mely a mai napig is nyomasztja szegény fiút. Édesapja nem számított arra, hogy a fiának viszonya lesz az orvosával, akit mikor kérdőre vontak tagadta az egészet!

Csend van. Idegőrlő csend. Szinte már a feszültségnek is hangja van. Mindenki Minhot nézi.

-Fényképes bizonyítékaink vannak arról, hogy a szóban forgó orvos szexuálisan zaklatja a fiút a terápia folyamán, mikor felvitte a saját lakására! - touché. Le vagyok döbbenve, nem tudom irányítani magamat. Fojtogat a döbbenet okozta sírás és a düh vezérel.
Hazudnak. Minho sosem zaklatott sehogy sem. Ha tette is volna sem lett volna erőszak. Khm.
Minho készül közbeszólni, de én gyorsabban cselekszem.

-Ez hazugság! Kitaláció! - ordítom. Úgy érzem, mintha testen kívül lennék. Changbin próbál lenyugtatni. Minho le van fagyva.
-Minho nem zaklatott szexuálisan, és az otthonába is csak azért vitt, hogy a kezelésem hatékonyabb legyen és túl tudjak lépni a bajaimon. És mégis milyen képes bizonyíték?! Hogy lenne bármilyen bizonyíték arról, ami meg sem történt!  - nagyon ideges vagyok és belül reszketek.

-Csendet a teremben! - szól közbe a bíró. Mély légzéssel nyugtatom magam. -Mr.Han, kérem mutassák meg azokat a fényképeket.

Apám ügyvédje odaadja a bírónak az aktát, amiből a bíró kiveszi a fotókat és elmélyülve nézegeti őket, szó nélkül.
Felénk néz.

-Maga az orvosa, igaz? - kérdezi Minhotól. Az említett pedig bólint.

-Sokkal inkább voltam. - szólal meg Doki. A bíró hümmög. Minho Changbinra néz, amolyan na ugyan mostan aztán mihez kezdünk? kifejezéssel.
A fotók (amiknek egyébként nincs valóságalapja) úgy látszik, meggyőzték a bírót, így a mérleg, ami eddig a mi oldalunkra dőlt most egyensúlyban van. Csak rajta múlik a végső ítélet.
Veszíteni fogunk??

----------
Sziasztok!
Ismét itt vagyunk az újabb résszel.
Sajnáljuk a kihagyást, kicsit nehéz volt összehozni az írást.
Viszont, most itt van az új rész, úgyhogy mostmár igyekszünk rendszeresen posztolni :))
Feliz Navidad mindenkinek! ♡🐿