Romance On The Sixth »Minsung«

~five~

Egész délelőtt  a tegnap történteken gondolkoztam. Most pedig a Doktorom érintése után vágyakozok.. Olyan jól esett. Éppen döglöttem az ágyamon, mint dagadt keljfeljancsi az út közepén, mikor apu benyitott.

-Fiam, ma  megyünk a pszichiátriára. -mosolygott vészjóslóan.
-Minek?! Ma nincs kezelés.- értetlenkedtem. Majdnem mondtam, hogy sajna...
-Azért, hogy szerezzünk egy másik orvost neked. Kettő perc.-azzal becsapta az ajtóm.

Nem kellett túlságosan összekapnom magam, jó voltam én úgy. Majd leesett.
Éppen az autóba szálltunk be, mikor kitörtem.

-NEM akarok másik orvost! Minho tökéletes! - fojtottam el a nyöszörgésem.
-Hát, én nem így látom.-belebuzdult a gázba, majd azon kaptam magam,hogy itt vagyunk.
A nagy épület vészjóslóan felénkmagasodó kapuja most hirtelen visszataszítóbbnak és ijesztőbbnek tűnt.
A várakozóig még suttogva veszekedtünk,de ott elhallgattunk.

-Han JiSung és Mr. Han?- tipegett felénk egy húszas éveiben járó lány.
-Igen. JiSung, kelj fel.- toszogált fel kényelmes pozíciómból.

A lány mutatta az utat,mi pedig suttogva beszélgettünk.
-Szép lány..Nem tetszik?- kérdezte apu.
-Apa...-vezettem rá nagyranőtt szemeimet.
-Mi az? Ahj, fiam, kellene már neked egy feleség...olyan jóvágású vagy! Bármelyik lányt megkaphatnád!- fortyogott tovább, mire egy szemforgatással jeleztem, elég lesz.
-Doktor Kim..-kopogtatott be a széplány.-Itt vannak Han JiSung-ék.-gyanítom, engedélyt kaptunk a bemenetelre, mert kinyitotta az ajtót.

Amikor beléptünk az irodába, ahogy megláttam a Dokim,  hirtelen mintha melegebb lett volna. Úgy láttam, ők már beszéltek az idejövetelünk előtt.  A Dokim meghajolt, aztán helyet foglalt.
Kim Doktor átvette a szót .

-Nos, akkor Mr. Han verzióját már hallottam, ahogy Minhoét is. JiSung, kérlek mondd el, mi történt.-ennél a pontnál kicsit megilletődtem.

-Semmi.- feleltem egyszerűen, mire Dokim arcán tükröződött a hála, a szemem sarkából láttam. Nem akartam ránézni, mert nem akartam, hogy érzéseket váltson ki belőlem, amik meglátszódhatnak.

-Ne hazudj fiam!-fakadt ki apa, hangját megemelve.-Láttam!

-Kérem, uram, ne kiabáljon. -csitította Dr.Kim. -Ez egy pszichiátria, vannak itt más betegek is.-erre elcsendesült.

-Mr. Han!-kért szót Minho. Én nem néztem rá, tudom milyen érzés, mikor mindenki téged néz.-De mit is látott pontosan, hogy olyat feltételez rólam, hogy nekem viszonyom van a betegemmel?- hoppá! Apu, ezzel megfogtak.. Nem baj az.

-Én..-ahogy belekezdett, felé fordultam. Hála az égnek, elakadt.

-Akkor megállapodhatunk abban,hogy JiSungot továbbra is Lee Minho kezelje?-tette fel a kérdését Doktor Kim.

-Igen.- és ekkor majdnem kitört belőlem a sóhaj. -Elnézést a félreértés miatt, doktor Lee.-meglepődtem. Nem szokott bocsánatot kérni.

-Semmi baj uram.- azzal kezetráztak. -JiSung, majd holnap az irodámban várlak. Viszlát.-és távozott.

-Nagyon sajnálom, hogy elvesztegettem az idejét, Doktor Kim. Viszontlátásra.-alázkodott meg apu.

-Semmi baj. Viszontlátásra!-köszönt el Dr.Kim is, én pedig utólag odamotyogtam egy viszlátot.

Hazafele apu még mormogott kicsit, de végülis békén hagyott.