Romance On The Sixth »Minsung«

~nineteen~

A víz kezd kihűlni, így sajnos kénytelen vagyok véget vetni a romantikus megmártózásunknak.
Libabőrös leszek, és nem tudom eldönteni, hogy a hideg víz miatt, vagy az engem ölelgető és puszilgató Minho miatt. Vagyis, igazából nem is számít. Maradjunk annyiban, hogy mindkettő közrejátszik..
Minho végül elhúzódik tőlem, és finoman megsimogatja a vállaimat, majd szemeimbe néz :

-JiSung...Fázol?- kérdezi tőlem, majd rájövök, nem csak libabőrös vagyok, de remegek is, ami lehet szerepet játszott abban, hogy észrevette.

-Kicsit...- ajj, de annyira nem akarom ennek az egésznek a végét! Hülye fázás...

-Szálljunk ki?

-De nem akarom hogy a hülye gyenge tűrőképességem csessze el ezt a pillanatot... - nyafogok neki.

-Folytatjuk utána máshol! Na gyere, beteg ne legyél...- azzal előbb kiszáll ő, majd kezébe vesz két törölközőt, és mielőtt magára tenné, rám teríti az egyiket, nehogy megfázzak, és felsegít.
Amint kikászálódtam, drága szent lelke megnyugodott, úgyhogy végre ő is hátára veszi a törölközőt.

Miután felöltöztünk, magunkra terítettünk egy vastag takarót, feltekertük a fűtést, és összebújva pihentünk némán.
Minho hirtelen megszólalt:

-Te JiSung...

-Igen?- kérdezek vissza a nevem hallatán.

-Figyelj, tudom, hogy ez az ötlet nem fog neked tetszeni, de kénytelenek leszünk megejteni...- kezd bele.
Rámtör a pánik. Szakítani akar? Más tetszik neki? Kérlek ne....

Majdnem megszólaltam, de inkább mégsem.

-Az apádról van szó, JiSung. Ne aggódj, nem rólunk van szó. - mosolygós hangon mondja mindezt, nekem pedig egy teherautónyi teher esik le vállaimról, ám amint tudatosul bennem a mondat első fele, el is törlődik rólam.

-M-mármint?

-Arra gondoltam, hogy pert kéne ellene indítsunk...- fejezi be tömören.-Még mielőtt tiltakozol, hadd fejezzem be, kérlek. Szóval. Ezt nem hagyhatjuk tehetetlenül, JiSung. Tudunk tenni ellene, és annak örülnék a legjobban, ha így is lenne.

Szótlanul fogadom szavait, és komolyan elgondolkodok rajtuk.
Az apámról van szó!
Nem is tudom...

-Figyelj, Minho....Nem tudjuk ezt máskor megbeszélni? Most inkább lennék veled. - vállára döntöm a fejemet, és mélyeket lélegzek.

-Persze, hogy megtudjuk! Nem kell most döntened, csak felvetettem az ötletet. Naz mit akarsz csinálni? - bal kezével átölel, és egy kis ideig így maradunk.
Még azt is megkockáztatom, hogy elaludtunk.

Lényeg ami lényeg, arra eszméltem fel ,hogy korog a gyomrom. De nagyon.

-Minho...- nyöszörgök neki.

-Hm? - rekedtes, kómás hangjától mosolyognom kell.

-Éhes vagyok...

-Csinálok neked valamit! Mit szeretnél enni?

-Hm..nem lehetne, hogy együtt főzzünk? - kérdezem félénken.

-Remek ötlet! Gyere.- azzal ő kibújik a takaró alól, én pedig azt magamon hagyva, egy -egy pár papucsot felkapva sétálunk a konyha felé kézenfogva.

Helyet foglalok a pult tetején, és várom, vajon mivel rukkol elő.

Végül tojásrántotta mellett döntöttünk, amit közös erővel kezdtünk el készíteni.
------------------------------------------------------

Minho épp a serpenyőbe önti a tojássárgáját, én pedig hátulról a derekát átölelve kavargatom a katyvaszt, amit sikeresen elkészítettünk, és amit egyszer majdnem kiborítottam.

Én vágok hozzá paradicsomot, ő pedig elfelezi az adagot.
Az asztalhoz cuccolunk, és gyertyafény nélküli vacsoránkat vígan fogyasztjuk el, romcsiban, kettesben.