Romance On The Sixth »Minsung«

~thirteen~

Még mindig egymást faljuk. (NEM FÉLREÉRTENI!)  Ez a srác egyszerűen istenien csókol.. És az ajkai..áh, már csak ha rájuk gondolok, instantot kapok. Ujjaimmal a tarkója és haja között ingadoztam, olykor-olykor megragadva azt.

-H-Hyung..- próbáltam kicsit elszakadni tőle, hogy tudtára adjam gondolataim, és növeljem az - amúgy sem hangyaméretű - egóját. Még egy csók, s abbahagyta ajkaim cibálását, hogy meghallgathasson. A szemeimbe nézett, majd kíváncsian felvonta szemöldökét. -Mondták már, hogy kurva jól csókolsz?- költői kérdésemre csak elvigyorodva hümmögött, majd folytatta volna eddig űzött tevékenységét ajkaim terepén, ha meg nem állítom kezeimet ajkaira téve, mire felháborodottan válaszolt.
-Hé!- reagálta le előbbi cselekedetemet.

-Éhes vagyok, Hyung. - okoltam meg elválásunk okát, ami hallatán ő csak felnevetett, és elcaplatott, hogy megetessen. Amíg nem volt itt, sunyiba vágtam magam, és megkíséreltem megtekinteni a kihelyezett képeket, amik - ha jól tippelek - valószínűleg a szobájában vannak. Elindultam hát, és bingó, meg is találtam őket az általam előre megmondott helyiségben.
Nézzük csak..
Minho az egyetem előtt. Minho a családjával - gondolom, ők azok-. Minho, ahogy diplomataként mutatja fel frissen megszerzett tanulmányi okmányát.
Tovább tanulmányoztam az emlékeit, teljesen kizárva minden egyebet.
Egyszer csak  hirtelen körém fonja karjait hátulról - ez úgy tűnik, már rutinná válik.
Nem mondom, eléggé befostam a hirtelen érintéstől, úgy megugrottam, hogy egy nyúl sem csinálhatná profibban. Erre ez felkuncog. Fene a pofáját.

-Megijesztettél!- közlöm vele a nyilvánvalót indulatosan, mire beharapta ajkát, mert rá tört a nevetőgörcs. [HEHH JISUNGRA MEG A HÖRCSÖGGÖRCSÖK KKKKKK].
Buksiját belefúrta a nyakamba, majd egy igencsak DNS-teljes csókot otthagyva folytatta szadizásomat. A szadista mindenit!

-Csináltam neked enni, itt van az asztalon.- azzal még összeborzolja a rőzsémet. Dühödt hódfejemet látva felnevetett, én meg inkább leültem az íróasztalához, és megraktam a gyomrom szendviccsel. Miután befejeztem, még mindig eltorzult arccal kisegítettem a konyhába a tányért, majd visszaszállingóztam Minho-hoz, aki az ágyán elterülve telefonozott. Irány-sirány!-gondoltam magamban, ahogy célba vettem ágyát, ahol úgy ahogy voltam, észak irányban kezdtem meg a dől-a-fa-koncepciós tervem.
Letette készülékét, majd oldalirányban felém fordult, mire mocorgását érzékelve felé fordítottam fejemet. Egy ideig csak egymás szemeiben elveszve adtuk át magunkat a pillanatnak, amire ő elmosolyodott. A pillanatból perc lett, a percből percek. Közelebb jött hozzám, amire én oldalamra fordultan. A derekamra helyezte kezeit, majd egy határozott rántással magához vont, ezzel átszelve a megmaradt távolságot kettőnk között, ezt pedig oldalam cirógatásával, és néhány apró, de édes csókkal fokozta.
Tetteire olyanokat nyüszítettem, mint Buksi kifordítva, ezzel emlékeztetve őt, hogy amit szeretek, abból utálom, ha keveset kapok. Emiatt inkább elhallgattatott egy jó hosszú, de annál szenvedélyesebb csókkal, majd maga alá fordított, ennek okán elfelejtettem, hogy van tüdőm, és bizony kéne levegőt venni. Reakciómra olyan mosollyal válaszolt, mint a kezelés első napján, amikor először találkoztunk. Megnyerő mosollyal.  Két kezével közrezárt, azokkal támasztotta meg magát, majd végül igen ingerlékeny környéken talált végső pozíciót, ami miatt olyan árnyalatot vett fel arcom, hogy Rákúr se lehetett volna rám büszkébb.

-Olyan kibaszott aranyos vagy.- mondta, majd végigsimított állkapcsom vonalán. Ennek eredményeképp hirtelen gyűlt össze a nyál a számban, szóval egy szokásosnál nagyobbat nyeltem. Hoppá. Érintésébe beleborzongtam, de a jó értelemben, persze. Lassú mozdulatokkal rámhelyezte testét, ami miatt még a tüdőmbe jutó oxigénnél is kevesebb hely maradt köztünk.

-M-Minho..- próbáltam figyelmeztetni, hogy nem leszünk így jóban, mert mindjárt kinyír, ha így folytatja, dehát miért hallgatna rám.. Kezeimet nyaka köré fontam, mire ő megcsókolt, még jobban sóvárgásra kényszerítve engem, amit sóhajtásokkal engedtem szabadnak. Egyszer csak leállt, majd lesodorta magát rólam, s egy takarót ránkterítve kívánt szép álmokat.
-Jó éjszakát, Jisungie.- mosolyogott elégedetten félig nyitott szemmel, feldúlt arcom látva.

-Utállak.- közöltem vele, mire nevetve átölelt, majd elaludtunk.