Romance On The Sixth »Minsung«

~eleven~

Egy jó tíz perce ért véget a kiborulásom, azóta egyikőnk sem szólt egy árva szót sem.
Még van.. Ki kell adnom.
Fejemet tenyereimbe temetem, hogy kicsit lenyugtassam magam.
-Elegem van! Ez a kurva rendszer is! Pont a pszichológusok mentális problémáinak engednek teret ezzel! Ha nem szeretheted azt, akit szeretnél. - fejtettem ki gondolataim egy részét, a végén lejjebbvéve a hangerőt.

-Jisungie, kérlek, nyugodj le. Én is utálom, de...- nem hagytam befejezni a mondatát.

-Nem tudok lenyugodni! Jó rendszer ez, meg a faszomat! Amióta beléptél az életembe, rengeteg dolgot segítettél rendbe rakni, de ezt az egyet csak jobban összekuszáltad. Mert szeretlek, Minho.

Orvosom lefagyottan nézett rám, mintha agytekervényei még jobban beindultak volna.

-Adok törölközőt. Két ajtónyira van a fürdőszoba. Menj te először. - mondta szemét lesütve.
Ez még jobban fájt.
Fejemet csóválva keltem fel a kanapéról  majd megvárva, míg kapok egy testtörlőt, nekiindultam.
A fürdőbe beérve bezártam az ajtót, noha nem tartottam valószínűnek, hogy ezek után megkísérelne belátogatni.
Jobban megfigyelhetem legalább a helyiséget.
Egyszerű, babakék és fehér csempézett falak, egy zuhanyzókabin, és egy kád fogadtak, ugyanezekben a színekben dominálva. Ha átnéztem a szemben lévő oldalra, egy mosdókagylót, és néhány polcot láttam. Majd egy könyv is a szemem elé került. pszichológia és szerelem- a kettős érzés címmel.

Ez érdekel. Nincs egyelőre borítója, csak maga a tömb, és a cím. Még az író sincs feltüntetve. Így hát beleolvastam.

"[...] Meleg férfiként alap nehéz megtalálni számunkra a tökéletes párt, de úgy, hogy jómagam még egy pszichiátrián is tengeti mindennapjait, meglehetősen megnehezíti még jobban a párkapcsolati dolgaim. Nem régiben azonban megismertem egy nálam két évvel fiatalabb fiút. Érzéseim viszonzásra találtak nála, azonban mivel ő egy páciensem, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy szerelmünk beteljesüljön. [...]"

Elég is volt belőle. Kíváncsi vagyok, ki írta. Ez a sors lehet?

Egy gyors zuhanyzás után elindultam a Minho-felfedező útra. A nappaliban nem láttam, a hálószobából viszont lapok sercegése hallatszott ki, amiből két dologra tudtam következtetni. Első: egy igen művelt, egyetemista diák betört, hogy elolvassa a pszichiátriai könyveket, mert nem tudja megfizetni, és kettő: hogy Minho van ott. Mivel az első lehetőség eléggé elképzelhetetlennek tűnt, az utóbbira voksoltam. A hálószobába beérve Minho az íróasztalánál ült,  valamit olvasgatva. nekem háttal, ami miatt támadt egy ötletem. Szépen lassan odasétáltam hozzá,majd hirtelen megöleltem. Hátulról.
Érintésemre meglepődött, és becsukta az aktát.

-Ilyen gyorsan lefürödtél?- kérdezi tőlem.

-Ühüm.- válaszolok neki igencsak művelten. Majd támad egy újabb ötletem.
Ha már így ráakaszkodtam, kiderítem, mit érez, ha a közelében vagyok. Még mindig őt ölelve, óvatosan elkezdtem cirógatni, majd mutató-, és középsőujjamat állkapcsa alá teszem. Gyorsan ver a szíve.

-Jisungie..- szólít meg lágysággal fűszerezve.- Te most komolyan a pulzusom nézed?- kérdezett rá, elfojtva egy kiadós nevetést.

-Talán..- válaszoltam halkan, majd úgy döntve, hogy elég volt az én szadizásomból, én is elpirítottam őt. -De jó gyorsan ver a szíved..- jelentettem ki az igazságot, ezzel lángba borítva Doki vigyorgó  arcát.

-Megyek, fürdök.- jelentette ki, majd amikor azt hittem, végez, és megy, hozzátette:- Bárcsak jöhetnél..- na, emiatt ismételten úgy néztem ki, mint egy nyári napon elaludt hód. De még mielőtt elhagyta volna a helyiséget, eszembe jutott valami.

-Oké, hűtsd le magad. - feleltem vigyorogva, majd célba vettem a nappaliban lévő könyvespolcát, otthagyva a döbbent Minho-t.

Egy kupac könyvet a kezembe véve csöveltem a kanapén, amikor megjelent Minho, aki levetődött mellém.

-Adjak valamilyen  alvós ruhát?- kérdezte, mire bólintottam egy aprót. Ahogy kisétált, jobban szemügyre vettem. Bő póló és macinaci. Visszatérve hozzám két  hasonló ruhadarabbal  a kezében olyan kecsességgel és tánctehetséggel megáldva  szlalomozott át az asztal, és a fotelek között, hogy néhány táncos élve eltemettette volna, hogy ne vegye el előlük a reflektorfényt.
Megnéztem a két darabot, és  méretben is jónak tűntek, azonban valami hiányzott.
Rögvest lángba borult orcám, ahogy e nélkülözhetetlen dologra gondoltam.

-Öhh, Minho...- köszörültem meg torkom, amire rögtön rám szegezte tekintetét.

-Mondd csak. - kíváncsian pillantgatott felém, várva, mikor nyögöm már ki.

-Öhh..Nincs másik alsóm...- néztem a talajra, mintsem rá, mire egy kacajt hallatott, majd - miután valami átsuhant arcán, ami gondolom, hogy agyacskájából származott- hozott is nekem, csóró pofámnak egy alsót.