16. fejezet

46 3 0
                                    


[Sophia]

- Hé, Sophia! Sophia! – mikor kinyitottam a szememet a teljes sötétségen kívül nem láttam mást. Shawn békésen aludt fölöttem, mégis hallottam, ahogy újra meg újra suttogják a nevem.

- Sophia! – A hang nem a szobából érkezett. Kimásztam az ágyból, majd óvatosan az ablakhoz settenkedtem, ügyelve, hogy ne lássanak meg az üveg túloldalán. Megfordult a fejemben, hogy a rendőrök vagy esetleg Samantha az, nem kockáztathattam a lebukásunkat.

- Sophia, én vagyok az! Tudom, hogy hallasz! – Az ismerős hang tulajdonosa jól tudta, ki vagyok, a felismerés pedig arra késztetett, hogy lehunyt szemmel vegyek egy mély levegőt, ezzel kitisztítva az elmém.
Eltelt fél perc, amíg mérlegeltem a dolgokat a fejemben, aztán úgy döntöttem, látni akarom az arcát.

- Harry... - fordultam felé. - Mit keresel itt?

- Hosszú történet. Mássz le, kérlek! – Shawn erre az ötletre azt mondta volna, hogy baromság, én viszont Harold szemébe nézve nem bírtam rávenni magam a visszautasításra.

- Inkább használom az ajtót. Rossz emlékeim vannak az ablakkal kapcsolatban.

Még egyszer rápillantottam Shawnra, és miután meggyőződtem arról, hogy mélyen alszik, kisettenkedtem a házból. Pár lépéssel már érezhettem a beton hidegét a zokniba öltöztetett talpam alatt.

- Szia, Szépségem – túrt bele gyengéden a hajamba Harry, amint elért hozzám. – Gyönyörűbb vagy, mint valaha!

- Nem tudtam, hogy buksz a rövid hajú szőkékre – jegyeztem meg pajkosan, kis mosolyom pedig Harryből is elővarázsolta a flörtölős énjét.

- Én rád bukom – nyomott egy csókot a homlokomra. – Akkor is, ha kopasz lennél. Mindig és örökké.

- Hm, mertél volna mást mondani, Harold – közelebb léptem hozzá, engedtem a testi vágyaknak, és hozzápréseltem magam. Harryt látszólag nem zavarta a tettem, sőt, két kezét a derekamra tette, és még közelebb rántott magához, ajkát az enyémre tapasztotta.
Úgy csókolt, ahogyan még sohasem tette. Szenvedélyes, gyengéd, ugyanakkor akaratos mozdulatai egy pillanat alatt mámorba mártották az érzékeimet. Szavak nélkül is átadta minden gondolatát; mióta elváltunk, annyira akart engem, amennyire én hiányoltam őt.
Viszonoztam a vadságát, mindkét kezemmel beletúrtam az immár rövid hajába, elrugaszkodva a földtől pedig a derekára kulcsoltam mindkét lábamat. Harold reflexszerűen markolt bele a fenekembe, érintésétől teljesen felhevült a testem, és egy bizsergés futott végig a hátamon.

Továbbra sem váltunk el egymástól, még akkor sem, mikor Harry a falhoz sétált. A fal szinte sistergett, amikor összeérintkezett az én forró bőrömmel, azonban még a hirtelen hideg sem tudott kizökkenteni a mámorból.

Harold az egyik kezét leemelte a fenekemről, majd ügyelve arra, hogy minden porcikámat érintse, végigsimított az oldalamon. Most először szakadt el a szám az övétől, fejemet hátrahajtottam, és lehunyt szemmel élveztem a tevékenységét. A folyton feltörő sóhajok és nyögések csak még jobban beindították Harryt, a gatyájában is dudorodni kezdett a kedvenc játékszere.

- Szeretlek – suttogta a nyakamra csókolgatás közben. – A Pokolba is, megőrjítesz! – Harry a pólóm alá nyúlva megragadta a mellemet, majd tapasztalt kezével cirógatni kezdte azt, amibe teljesen beleremegtem.

Megemeltem a csípőmet, így most Harryből tört fel egy kisebb nyögés. Egy félmosoly jelent meg az arcán, a szenvedélytől izott szemeiben pedig egy egészen másfajta láng kezdett el égni, a gyűlöleté.

- Mindig is tudtam, hogy ribanc vagy.

- Tessék? – összeráncolt szemöldökkel figyeltem az engem tartó fiú arcát. Ismét belemarkolt a fenekembe, ezúttal viszont fájdalmasan. Visszataszítónak éreztem az érintését.

Ash állt a szerelmem helyén, szinte már röhögve köpte ki ismét a szavakat.

- Mindig is tudtam, hogy ribanc vagy, Sophia.


- Sophia! – Riadtan ébredtem fel az emeletes ágyon, ismét az árvaházban voltam. Éreztem, ahogy a testem minden porcikájáról folyik a víz, nehezen vettem a levegőt. Shawn guggolt az ágyam mellett, fogta a kezemet, és aggodalmasan figyelte a mozdulataimat.

- Nincs semmi baj - mondta a lehető legbársonyosabb hangon. – Csak egy álom volt.

- Igen – nyeltem egy nagyot. - Egy visszatérő álom.

Shawn egy néma percig figyelte, lesz-e pánikrohamom, mint a múltkor, azonban karikás szemeken kívül nem nagyon láthatott mást. Miután maga is rájött erre, felállt, és elindult az ajtó felé.

- Ha rendben vagy, zuhanyozz le, a fürdőszobát tőlünk balra találod. Ne aggódj, már vittek neked törölközőt és tiszta ruhát.

- Köszönöm – motyogtam erőtlenül, még mindig az álom hatása alatt állva. Shawn mosolyogva nyitotta ki az ajtót.

- Nincs mit köszönnöd. Az ebédlőben várlak.

Mikor már teljesen egyedül maradtam, nyugodt szívvel vettem elő a remegő kezeimet a takaró alól. A gondolattól is kirázott a hideg, hogy Ash valaha kezet emeljen rám. Újra és újra lejátszódott az álom a fejemben, eszembe jutott az emlékkép, amikor a nyílt utcán támadt rám, és csak Haroldon múlott, hogy ott helyben nem pusztított el legbelül.

- Csak egy álom volt, csak egy álom, csak egy álom... - ismételtem, amíg el nem hittem a szavaimat. Mikor már nem remegett a kezem, és képes voltam úgy venni egy mély levegőt, hogy nem akadt benn a torkomon, elindultam a fürdőszoba felé.

I'm Gonna Miss You, DaddyWhere stories live. Discover now