I'm Gonna Miss You, Daddy

19. fejezet

[ Adam ]

- Nem mintha nem örülnék annak, hogy látlak, Wilson, de... - ültem le a dívány szélére, ami Wilson irodájában volt elhelyezve. Példámat Tom és Evans is követte, akik idegesen figyelték Wilsont és a mellette álló rendőrt. – Megmondanád, miért hivattál?

- Ez az úr itt mellettem James Mars százados, Harry-, és a ti ügyeiteket vizsgálja felül.

- Miért van szükség a felülvizsgálatra? Ha jól tudom, csak megfigyelés alatt vagyunk, nem pedig előzetesben.

- Ez így van – válaszolt James Evans kijelentésére – Önök nem körözött vagy gyanúsított személyek, mindazonáltal a felülvizsgálatra igényt tart a rendőrség. Bizonyára tudják, hogy a napokban több rab is megszökött abból a börtönből, amiben Harold Lumiere Jones is tartózkodott.

- Nem, erről nem tudtunk. – összeszűkítettem a szemem.

- A vizsgálatok során kiderült, hogy a börtön főparancsnoka összedolgozott két rabbal, akik még a szökés előtt elhagyták az intézményt. Harold Jones bár be volt jegyezve, nem tartózkodott a cellájában. Önök tudnak valamit? – Mindannyian megdermedve figyeltük a rendőrt, aki érdeklődve várta a beismerésünket.

- Azt akarja mondani, - kezdte Evans előrehajolva – hogy Harry megszökött?

- Ne tegyen úgy, Mr. Morgan, mint aki nem tudja, miről beszélek.

- De valóban nem tudjuk! – szólt közbe Tom – Mégis hogyan gondolhatja azt, hogy hazudunk, amikor a nap huszonnégy órájában megfigyelnek minket?

- Harold Jonest körözött bűnözőként tartjuk számon, ahogy Zack Whersent is. – folytatta, mintha meg se hallotta volna Tomot – Zack Whersen neve sem cseng ismerősen?

Mindannyian intettük a fejünket.

- Gondolom, arról sem tudnak, merre lehet Sophia Marie Garter, igazam van? – ismét csak helyeselni tudtunk.

- Miért érzem úgy, - hajolt közelebb hozzánk James – hogy maguk hazudnak?

- Miért érzem úgy, – viszonoztam a szúrós tekintetet – hogy akármit mondunk, maga akkor sem fog hinni nekünk?

A farkasszemezésünknek Evans vetett véget, aki a szavaival magára vonta James figyelmét.

- Én úgy érzem, mintha maga hazudna. – James összrezzent, ezzel megtörve a magabiztosságát, amit Tom egy apró mosollyal ünnepelt meg. Evans tovább folytatta, én pedig arra gondoltam, ha valaha bírósági tárgyalás főszereplőjévé válnék, tuti Evanst kérném fel az ügyvédemnek. Úgy beszélt, mint egy vérbeli profi; egy hibát sem ejtett a monológja közben. Több érvet is felsorakoztatott a védelmünk érdekében, miközben felvetette annak a lehetőségét, hogy James az, aki titkol valami fontosat. – Maga be akar mártani minket, mintha rejtegetnénk Harryt, esetleg úgy véli, hogy segítjük őt távolról, annak ellenére, hogy még a telefonjainkat is elkobozták.

- Tudom, hogy beszéltek Ashley Cartonnal, azzal a gyámügyessel, aki Sophia Garter ügyében dönt.

- Persze, hogy tudja, mivel engedélyt kellett kérnünk rá. – emlékeztette őt Evans.

- Akkor, tisztában van azzal is, hogy tudom, mit beszéltek vele. Miért érdekelné magukat Sophia Garter sorsa, ha nem azért, mert tudják, hol van?