I'm Gonna Miss You, Daddy

26. fejezet

[ Harry ]

Unalmasan teltek az órák. Mikor visszatértem a nyomornegyedbe, Zack és Dave már megérkeztek. Természetesen rögtök megkérdezték, merre voltam, de könnyedén kidumáltam magam a szokásos, perverz szövegemmel. Zack bízott bennem annyira, hogy ne hozza fel többé a témát. Mindezek után csak ültem, figyeltem a körülöttem legyeskedő lányt, és arra gondoltam, ami tegnap éjjel történt. A ribanc beleült az ölembe, majd mellét a fejem közelében markolászta. Néztem őt, ugyanakkor nem láttam mást, csak Sophiát, ahogy az éjjel gyűrögette a lepedőt. Annyi ideje vártam már arra, hogy testileg is megkaphassam őt, hogy fizikai fájdalmat okozott felkelni mellőle. Mégse akartam, hogy a világom részesévé váljon, mielőtt rendeztem volna a számlát. Elsődleges célom az volt, hogy megtaláljam az anyám gyilkosát, és végezzek vele. Nem fért bele az időmbe a szerelem.

A lány ismét mozdult, ezúttal a csípőjét kezdte körkörösen mozgatni az ágyékomnál. Megragadtam a csípőjét, majd lelöktem magamról.

- Nincs kedvem – feleltem egyszerűen. A lány sértetten kapta össze magát, de nem éreztem bűntudatot miatta. Jól tudtam, hogy pár perc múlva úgy is megvigasztalja majd valaki.

- Mi a baj, Harry? – ült le mellém a kanapéra Dave, arcán csak úgy tündökölt a kárörvendés grimasza. – Kérsz viagrát?

- Nincs problémám a szerszámommal, köszönöm – feleltem unottan. – De ha tényleg segíteni akarsz, elmondhatod, hogy ki volt az anyám kórházában az elmúlt napokban.

- Anyád kórházában? Beteg? – Két dolgot tudtam biztosra. Az egyik, hogy a nap keleten kel. A másik pedig az volt, hogy Dave túl hülye a hihető hazugságokhoz. Emiatt azt is egyből levettem, hogy nem volt köze anyám halálához, és nem igazán tudott róla.

- Csak hozz egy pohár whiskeyt – legyintettem, mire Dave grimaszolva és morcosan ugyan, de egyedül hagyott.

- Főnök! – lépett be Monstrum és Stella az ajtón. Meglepődve vettem észre, hogy itt vannak, majd körbepillantva észrevettem más ismerős arcot is. Nem kerítettem neki nagy feneket, magam is rájöhettem volna.

Mikor Stella meglátott, azonnal más irányba nézett. Miután megdugtam, majd megvédtem őt, nem igazán beszéltünk. Csak reménykedni tudtam, hogy nem szeretett belém. Mondjuk, ki hibáztatná érte?

Zack lépett elő a tömegből. Odament Monstrumékhoz, majd szívélyesen invitálta be őket.

- Kit hoztál? – kérdezte. – Hozzátok be őt is!

- A klubnál szimatolt, Főnök. Vérbeli ribancnak néz ki! – mondta Monstrum. Közben Zack leült mellém a kanapéra, és belekortyolt a pohár whiskeybe, amit időközben Dave hozott.

Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy bevonszoltak egy lányt, fekete kukászsákkal a fején. Azonnal felismertem a ribancos ruhát. Pont ugyanaz volt, amit tegnap este levettem róla.

- Sophia – suttogtam, pont abban a pillanatban, hogy levették a lányról a zsákot, és elénk lökték. Sophia kisírt szemekkel, remegő testtel, valamint ijedt tekintettel nézett fel rám. Szőke haja és kék kontaktlencséje mindenkit megtévesztett, senki sem ismerte fel őt. Egy pillanatra megtörtem, aggódva rohantam volna hozzá, hogy felsegítsem a földről, ez azonban tudtam, hogy a halálunkhoz vezetne. Így hát maradtam a kanapén, és továbbra is igyekeztem unottnak tűnni Zack előtt.

- Ki ez a lány? – fordultam a barátom felé. – Dögös.

- Igen – bólintott Monstrum.