I'm Gonna Miss You, Daddy

20. fejezet

[Sophia]

- Mit szólsz ehhez? – Shawn nagyon komolyan vette az autóvásárlást, ugyan a roncstelepen válogatott, azt nagyon kitűnően tette. Még a rozsdafolt sem volt mindegy, és olyan kikötései voltak, hogy minimum hatvannal tudjon menni az autópályán. Ez eredetileg százhúsz volt, viszont sikerült egy kis értelmet vernem a fejébe, miszerint a roncstelep nem a sportkocsik tanyája.

- Tök mindegy, Shawn, csak válassz egyet! Minél hamarabb vissza akarok menni Londonba.

- Nem mindegy, Sophia, hogy egy olyan kocsiban ülsz, amelyik a sok hányás miatt foltos, vagy egy olyanban, amelyik direktben olyan, amilyen.

- Jaj, Shawn, ne csináld már, miért nem jó ez a Mazda itt? – mutattam szemforgatva és kissé türelmetlenül a mellettünk parkoló, eredetileg kék járműre, aminek a csomagtartója be volt horpadva.

- Te felvennél egy nadrágot, aminek lyukas a hátulja?

- Shawn, ez a kocsi nem lyukas, csupán horpadt. Biztos nem kellett a sofőrnek, miután ütközött vele.

- Ez kocsigyalázás. Mintha elhagynám a csajomat, miután kilyukasztottam, ha érted.

- Nem lyukas a kocsi, Shawn! – ismételtem meg ingerültebben.

- Jó, ha egy ilyen ronccsal akarsz utazni, szíved rajta! Beszélek a tulajjal, hogy elvisszük.

- Ha nem vetted volna észre, egy roncstelepen vagyunk, nem egy kiállításon. Nyilván minden kocsi roncs lesz.

- Nem hallom a nyávogásod, Garter, épp szarságokra költöm a pénzt!

Miután még bő egy órát veszekedtünk az autó hátsó részéről, végre sikeresen beültünk a kocsiba. Mivel Shawn keze továbbra is gipszben volt, továbbá nem nagyon örült az új járgánynak, így én ültem a volán mögé. Nem volt nagy gond az autóval, az ígért hatvanast kitűnően teljesítette, és még a rádió is szólt.

- Hiányzik a motorom.

- Ne kezd el! – förmedtem a morgó srácra, aki az indulás óta csak kifelé bámult az ablakon és nézte az elsuhanó fákat – Megvetted, most már a tiéd. Pont.

- Még soha nem adtam ilyen szarhoz a nevemet, pedig még trágyát is reklámoztunk a srácokkal.

- Trágyát? – ráncoltam össze a szemöldököm. Elég röhejesnek tűnt a gondolat, hogy a menő Blax tagok egy adag gané mellett pózolnak.

- Ne is kérdezd, Adam ötlete volt. Akkoriban felkapott volt a lóversenyzés, mi pedig valamiért a lovak ürülékét árultuk azzal a szöveggel, hogy jót tesz a takarmánynak. Na, nem mintha ment volna az üzlet, mégis melyik tizenéves venne egy zsák szart magának?

- Így már értem, miért léptél ki.

- Tessék? – fordult felém Shawn, most először az út során.

- Mindig is érdekelt, miért hagytad ott a bandát. Hiszen, látszólag a fiúkkal ugyanúgy jóban vagy, és továbbra is szereted a zenét. De most, hogy elmondtad, milyen őrültségekre kényszerítettek, azt hiszem, meg tudom érteni.

- Nem hagytam ott a bandát – mondta Shawn komoran – Kirúgtak.

- De miért? – Az autók folyamatosan dudáltak és előztek bennünket, azonban olyan hangulat lett úrrá a kocsiban, hogy az se érdekelt volna, ha a melletünk lévő sávba becsapódik egy meteor. Érdeklődve vártam Shawn válaszát, aki egy sóhajjal ismét az ablaknak szentelte a figyelmét.