I'm Gonna Miss You, Daddy

29. fejezet

[ Harry ]

Nem is igazán tudtam, miért, de valahogy öröm volt ismét a rácsok között ülni. Új helyen, immáron csak hímneműekkel körbevéve éltem a napjaimat. Senki sem tartott menőnek, vagy hősnek, amiért megerőszakoltam valakit, sőt, én voltam a legutáltabb személy az egész börtönben. Saját, különálló cellát kaptam, és nem volt társaságom. Pont erre vágytam. Semmi feltűnés, semmi szarság nem volt, ami miatt tettetnem kellet volna önmagam. Minden nagyszerű volt.

Bőven kaptam időt a gondolkodásra. Rájöttem, hogy minden döntésem hiba volt, azonban fogalmam sem volt, mit tettem volna másképp. Sophiára és Shawnra gondoltam, abban reménykedve, hogy jól vannak. Egy picit aggódtam, Sophia ugyanis valószínűleg visszatért Samanthához, mégis úgy éreztem, biztonságban van.

Valami megváltozott. Nem dúltak bennem kétes érzelmek, nem akartam megváltani a világot. Elfogadtam a büntetésemet, és kételyek nélkül vártam az újabb tárgyalásomat.

A plafont bámulva, a poros matracomon fekve vártam a vacsoraidőt. Mikor az őr odalépett a cellaajtómhoz, azt hittem, az aznapi menüt fogja betolni hozzám. Ennek ellenére gumibotjával végigszántott a fémrácsokon, és arra szólított, hogy álljak fel.

- Vendéged jött! – mondta. Értetlenül léptem felé.

- Este hatkor? – Az őr nem válaszolt, csak intett a fejével, hogy mozogjak, így csak tarkóra tettem a kezem, és hagytam, hogy az őr bilincset tegyen rám.

Egy hete voltam ebben a börtönben, és teljesen más volt, mint az apám által üzemeltetett darab, amit azóta be is zártak már. Itt ritkán jöttek látogatóba este öt után, annak ellenére is, hogy nyolcig lehetett jönni, utána pedig fontos ügyben továbbra is fogadták a látogatókat.

Mily' meglepő, senki sem volt egyik fülkénél sem, így oda ülhettem le, ahová csak akartam. Az őr a kijelölt helyére állt, majd nem sokkal később leült velem szemben a vendégem is.

- Csak nem a szülinapom miatt vagy itt? - kérdeztem mosolyogva, azonban nem kaptam vissza semmilyen pozitív jelzést.

Wilson fapofával ült előttem, mint amikor meghallgatáson voltam évekkel ezelőtt. Utáltam ezt az arcát.

- Mi a baj? Sophiával történt valami? – dőltem előre aggodalmasan. Wilson rákönyökölt az asztalra, fejét pedig a tenyerébe temette.

- Mondd meg, mit csináljak, Harry. Nyakig belevittelek ebbe, sajnálom!

- Miről beszélsz? – kérdeztem. Annyira megrémültem, hogy a lábammal dobolni kezdtem, és a gyomrom is felkavarodott.

- Samantha... Samantha nem csak titeket fenyegetett meg. Én... Én is jártam vele egy ideig, azt hittem álmaim nője, de aztán egy halom összeggel a kezében elhagyott és... Nem gondoltam volna, hogy ő... Ha tudtam volna, nem csinálom azt, amit tettem, nem árultalak volna el titeket...!

- Wilson, nyugodj le! – csitítottam. – Akármi is az, már mindegy! Csak mondd el, mi történt!

Wilson nagy levegőt vett, majd könnyes szemekkel rám nézett.

- Én vagyok Sophia apja. És én juttattalak börtönbe.

Teljesen leestem volna a székről, ha nem dermed kővé a lábam, és szegez az elmém ezer kérdéssel az üveghez. Wilson arcáról sok mindent le tudtam volna olvasni, de egyik sem elégített volna ki, így csak értetlenül bámultam a sajnálattól csillogó barna szempárba.

Gyengének tűnt, míg az én körmeim a húsomba vájtak. Szemöldököm összeráncolódott, arcom pedig komor lett.

- Ismételd meg! - Sosem éreztem ennyire dühösnek magam. Úgy éreztem, mint akit teljes mértékben elárultak. Aztán hirtelen a düh szomorúsággá, majd csalódottsággá vált.

Wilson szemébe néztem. Tinédzserkorom óta velem volt, és vigyázott rám, még azt is tudtam, hogy a szíve mélyén a fiaként tekintett ránk. Nem panaszkodott sohasem azért, amiért nem volt gyereke, viszont látszott rajta, hogy boldogság töltené el, ha mégis úgy hozná a sors.

Most is azt láttam a tekintetében, hogy mélységesen sajnálja mindazt, ami történt. Mégis, egy apró öröm ott lapult a szeme sarkában. Nem tudtam haragudni rá. Már senkire sem tudtam.

Lenyugodva ernyesztettem el a vállaimat.

- Magyarázd meg! – kérleltem őt. – Mondj el mindent!

- Nehéz lenne megmondani, hogyan történt – sóhajtott. - De biztosíthatlak, hogy egy órával ezelőtt ért véget.