Átkozott legyen az a nap,
Amikor megismertem mosolyodat,
Mikor elvesztem kék szemeidben,
És arcodat untalan kerestem.
Fáradt lelkem nyugovóra tér
De nem lesz elvágva ér,
Csak a jóindulatom feléd,
Amit évekig élvezhettél.
Látlak minden nap,
De én nem akarlak
Attól te itt vagy
És csendesen hallgatsz.
Hangosan üvöltöttem feléd,
Pedig már elmondtam a felét,
Hogy nem fogok melléd állni,
És nem fogsz többé földhöz vágni.
Mosolyod keserédes,
Nem úgy mint egy éve,
Mikor szemeid nem tükröztek mást,
Csak azt, hogy boldognak láss.
(Tudom, nem illenek néhol a sorok, a szótagok sem passzolnak, de egy gyors fellángolásom volt, naa :D)
