Csendesen hangos fejedben
Tombolnak a szavak.
Együtt osztoztunk a keservben,
Alattunk a hamvak.
Fájdalom itatta törött szívedet,
És te csak nyelted.
Napok óta tanakodsz léteden,
Életed kietlen.
Hiánya átjárja az üres lelked,
Szád nem csókol már.
Fűtött érzéseid hiába rejted!
Kezed nem érinti már.
Érzelmileg kifosztott.
