Úgy gondolom, talán még elég korai,
Hogy megéljük életünk legszebb korait.
De a "carpe diem" élet mindig is vonzott,
Bár emiatt a sors többször megvonszolt.
De “vagyok, mint minden ember„,
Ahogy megírta ezt Ady Endre.
És itt, a kávézóban ülök.
Ha hozzám szólnak, ütök.
S “ha kell, embert is ölök„
Már semmi sem számít,
Mert rájöttem hogy csak ámít,
Bódít, majd ordít, és én vagyok a hibás,
Hogy a macska kaja tonhalas és nem libás.
És majd sírva dobálod ki a ruháim az utcára,
Pedig beletehetnéd legalább egy kukászsákba.
De jobb is hogy nem vagyok kapcsolatban,
Hisz “Hol a szabadság, ott van a haza„.
