Alszik már a város népe,
Csak én ülök még itt a sötétben,
Felnézek a szürke falra,
Onnan néz reám az álom csapda.
Rossz álmaim elillannak,
Álomfogóm összeset elkapja,
De ő! Ő nem csak egy álom.
Ő él, és én vakon rabja vagyok.
Szemei rabul ejtettek,
Gyönyörű mosolya megigézett,
Hangja összecseng fülemben,
Igen, én tényleg szeretlek téged!
