Éjszaka van, a kávéház üres.
- Dupla espresso lesz
- mondtam fáradt hangon.
- Foglaljon helyet a balkonon -
utasított a barista.
Bár lennék gimnazista,
Nem kellene most is,
Éjszaka is tanulni.
Gőzölög az espresso,
Közben írom beadandóm,
A témája: Puerto Rico.
Már épp végeznék,
Mikor egy lány belép,
És kér egy lattét.
Egy közeli asztalhoz ül,
Én csak nézem tehetetlenül.
Szemüvege illett a szeméhez,
Haja közelített a feketéhez.
Rámtekintett. Talán észrevette,
Hogy egy ideje megfigyelem.
Megfogta táskáját, és elment,
De egy dolgot ott hagyott,
A piszkos kávéházi asztalon.
Még a sarkon elkaptam.
- A telefonom! Hol hagytam?
Mivel tudnám meghálálni?
- ez után nem tudtam megállni:
- Holnap ugyanekkor ugyanitt,
Csak egy valamit meginni?
Bólintott, és sietett tovább,
Szívem ekkor lett szaporább.
