Zuhanok, szerintem meghalok.
Nap és hold, velem mozog.
Súlytalan, és gondtalan.
Ez vagyok, de nem szárnyalok.
Zuhanok, alám ne álljatok
Hisz egyben velem haltok.
Szárnyalok, mint a bagoly
Most, hogy a föld fog,
És a vér, az elvágott ér,
Mindennel felér, küzd az életért.
Nincs más dolgom, csak várok.
Pedig csak egy csókra vágyom.
Vörös vér kibuggyan szám szélén,
Csak emlék marad belőlem a végén.
Mentő zúg, hevesen szél fúj.
Szól az úr, és nem az az Úr.
A mentős nyomta melkasomat,
Mikor befejezte, ennyit szólt:
“Ha holt is volt, visszajött a pokolból„
