csendes életemben te voltál a zaj
amíg láttalak nem volt baj
együtt átvészeltünk mindent
egyetemet, munkahelyet
sőt, az egész életet
és így, röpke 50 év távlatából
a kandalló perzselő sarkából
figyelni őszülő tincseid
és vasalod gyűrött ingeim
mondhatni életem kincsei
egyik nap mégis romba dönt
te is tudtad sokáig rák gyötört...
de ne sírj, nem mentem messze
semmi sincs még elveszve
kint ülök az öreg diófán
tudod, a hátsó ajtónál
megvárom,hogy utánam szállj
együtt lehessünk újra, ezen a fán
szürke vagyok, tollaim vannak
lett belőlem egy fiatal galamb.
