Bujdosom az élet elől.
A szürkítő fal most ledőlt.
Látom már őket, harc között,
Az életük összetörött.
Kiket a Nap elvakított,
És a halál kitaszított,
Ők az elfeledett arcok,
“Pedig itt sem nyugodhattok.
Vedd fel a tempót, vagy maradsz?
Itt bizony sikert nem aratsz.
Szíved elég fájdalmat nyert,
Ideje letenni a fegyvert.
Ne harcolj önmagaddal,
Ne szállj szembe a szavaddal,
De azt sem felejtheted el,
Magad vagy az ellenséged„
