Süvöltött a szél a parton ma,
- Majd elfúj - gondoltam magamban.
Fehér vitorlás tarolt végig,
Láthatom még egy kis ideig.
Majd száguld tovább Tihanyba,
Megzavarva a kis kacsákat,
Kik nyugodtan úsznak tova,
Csodálva a gyönyörű tavat.
Hattyúk lassú mozgása altat,
Mint a nap éltető sugara.
Egy fiú gugol a tó szélén,
Kenyér darabot dob, had egyék!
És mint egy-egy tollas rakéta,
Úgy száll oda a madárcsorda. Badacsonyról felhő közeleg,
Vigyázz! A vihar elver, siess!
Az idő lehűlt, a nap eltűnt.
Dobozos söröm közben kihűlt.
Ekkor már mindegy volt, hiába.
A vitorlás megállt, süllyedt már,
Egészen le, az alvilágba,
Honnan az ördög se hozza fel,
Kis hajónak szörnyű vége lett.
