A gondolataimba temetkezve
Ülök hajnali négykor a háztetőn.
Cigarettám lassan elfogy, hát szerzek
Még egyet, szállhat újra fel füstfelhő.
Itt ülök már pár órája, várva rád,
Tudva hogy akármikor érkezhetsz.
Ahelyett hogy ajkam lágyan csókolnád,
Vele vagy. De lehet hogy tévededek...
A Nap már sárgára festi az eget,
Pamacs felhők próbálják eltakarni,
És mint egy megtervezett baleset,
Ütközik az éj, s a reggel sugarai.
Vissza kellene mennem, már fáradok,
Lassan lecsúszok, aztán szörnyethalok.
Megtelt, piszkos hamutartóm megragadom,
És beugrom ablakomba, ágyamba huppanok.
