A Hᴀʟʜᴀᴛᴀᴛʟᴀɴsᴀ́ɢ Áʀᴀ

✝ Part Twenty-Fifth ✝

Még mindig úton voltunk. Csak mentünk és mentünk a soha véget nem érő aszfalton. Már a Nap is kezdett nyugovóra térni, és mi sem terveztük, hogy éjszaka is folytatjuk az utat, ugyanis Owain elfáradt a sok vezetésben. Tagadja de látom rajta, hogy jót tenne neki egy kis pihenés. Vezethetnék én is, ha tudnék. Na ha vége lesz ennek az örültek házának, akkor az lesz az egyik dolog, hogy megszerezzem a jogosítványt. Elvégre jó ha van. Megálltunk egy útszéli Motelben, és kértünk egy szobát némi pénzért cserébe. Gyorsan el is foglaltuk a szobát, majd Owain bezárta az ajtót belülről.

- Még mindig nem értem, hogy miért segítesz. - jelentem ki, mire Owain rám kapja fáradt tekintetét. Leült az egyetlen székre, ami szobában volt, én pedig az ágyra.

- Ez egy igazán jó kérdés. - mosolyodik el - Gondolkozz egy kicsit. - teszi keresztbe a kezét.

- Passz. Annyira nem fontos kérdés, csak kérdeztem. - húztam meg a vállam - Mellesleg azért kérdeztem, mert valószínűleg nem tudom rá a választ.

- De flegma valaki! - röhögi el magát - Na de a lényegre térve...

- Hm?

Ekkor hirtelen fekete füst köd jelent meg az egész szobában, majd megjelent a mi Xantosz-unk.

- Xantosz! - kiáltom el magam - Örülök, hogy újra látlak!

Owain csak intet a kezével.

- Én is örülök nektek. - préselte ki Xantosz a tűhegyes fogai között - Nem maradhatok sokáig, szóval rögtön a tárgyra térek.

- Oh..

- Az életetek nagy veszélyben van. Sőt, nem csak a tiétek, hanem az emberiségé is. Az országokból megszűntek létezni a halhatatlanok, és erőik fogytán képtelen vagyunk újakat kiválasztani...

- Hogy mi..? - kérdeztem halkan.

- Halhatatlanság nem jár teljes halhatatlansággal.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Owain - Akkor van módja, hogy meghaljak? - kérdezte kíváncsian.

- Igen, van. - emeli fel tekintetét Xantosz - Halhatatlant csak halhatatlan képes megölni.

- Szóval... Ha megölném Crystal-t, akkor végleg meghalna? - kérdezte Owain határozottan.

- Hogy mii?! - néztem rá dühösen.

- Nyugi van Crystal! Csak egy kérdés volt. Sose tenném meg.

- Megnyugtató. - vonom fel a szemöldököm.

- A válasz igen, de nem ajánlatos. Nem véletlenül létezik két halhatatlan egy adott helyen. Két lélekre van szükség ahhoz, hogy ne érezzétek a halhatatlansággal járó fájdalmakat. Egy lélek képtelen lenne megbirkózni vele, és az örökké valóságig sínylődne, miközben a gonosz erők lassan felemésztenének belűről.

Hirtelen összenéztünk Owain-el. Szóval a sorsunk össze van kapcsolódva, anélkül hogy bármit is mondtunk volna. Ezek szerint egymás fájdalma ellen harcolunk örökké.

Xantosz ekkor a köpenyébe nyúlt, majd előhúzta a gömböket:

- A gömbök és az emberiség sorsa mostantól a ti kezetekben van. - röptette egyenesen a kezünkbe a gömböket. Az én kezemben az "Éden Kertje" gömb lapult meg, míg Owain-éban pedig a Halál Szakadéka gömbje.

- A gömbök megmutatják a helyesnek vélt utat... Az már csak rajtatok áll, hogy azon haladtok tovább, vagy letértek róla.

- Mi?! - értetlenkedtem.

- A gömbök segítenek ha kell, de fényességük fogytán. Ti teremthetitek meg az Életet és a Halált ezen a világon. Bölcsen használjátok őket... Jelenleg nincs több erőm, hogy a Földre látogassak. Erőnket belőletek nyertük. De már csak ti vagytok életben. Nem tudjuk, hogyan történhetett ez. De nektek kell megoldani ott, ahol mi elrontottuk. - Xantosz ekkor hirtelen köddé vált.

Ott szorongattam a fényes gömböt a kezemben és csak meredten néztem: nem akarom elhinni, hogy ez történik. Nem akarok Istent játszani, hogy eldöntsem kinek van joga az élethez, és kinek kell meghalnia... Döntse maga el az Isten, ne nekem kelljen!

- Tudod mi a poén? - nézett rám Owain határozottan - Még jó hogy nem szúrtál le akkor mikor teszteltem, hogy halhatatlan vagyok-e. Mert akkor most nem lennék itt. Te pedig szenvednél a fájdalomtól.

Úristen... És tényleg. Mi lett volna ha akkor lépek és leszúrom Owain-t?

- Látom elmerültél rajta, de ne agyalj ezen. Az már a múlt, és nem történt meg. Itt vagyok, élek és virulok! - tárja szét a karjait.

- Jó. - mosolyodom el - Mi is akartál mondani az előbb?

- Semmit.