Azt hiszem pár órát aludtam, mikor azt vettem észre, hogy valaki közvetlenül mellettem veszi a levegőt és szuszog. Tágra nyílt, fárad szemekkel néztem magam mellé, majd egy hirtelen reflexnek köszönhetően arrébb löktem az ágyban mellettem fekvőt:
- Mi az isten bajod van?! - akad rám ki Owain.
- Szerinted?! - húztam magamra a takarót egészen a nyakamig.
- Oh, nyugodj már meg egy bottal sem nyúlnék hozzád!
- Jó tudni, ettől igazán megnyugodtam! - válaszoltam zavartan, majd a takaróval együtt kimentem a szobából. Lefeküdtem a kanapéra, majd ott próbáltam egy kicsit még aludni, de nem mertem. Mi van ha idejön és megöl amíg alszom? Ja semmi... Halhatatlan vagyok. Ezzel a tudattal, még tudtam aludni pár órácskát, majd a szemem fényáradatra lesz figyelmes: Owain felkapcsolta a villanyt. Hogy rohadna meg! Direkt nem hagy aludni! Elnyúzott és fáradt képpel ülök fel a kanapén:
- Kapcsold már le te nyomorék! Szeretnék aludni, ha esetleg nem tűnt fel! - dühöngtem, mert nyűgös leszek ha felkeltenek.
- Bocsesz. - ivott bele a tejes dobozba - Félek a sötétben. - nézett rám gúnyosan, röhögését visszafogva.
- Haha. Nagyon vicces.
-Ki mondta, hogy nem az? - röhögi el magát végül, majd a tejes dobozzal együtt bement a szobába.
- Az őrületbe kerget... - felálltam majd magam kapcsoltam le a villanyt. Visszamásztam a kanapéra, majd magamra húztam a takarót: Remélem valaki megadja a válaszokat a kérdéseimre.
__________________________________
Másnap nehezen keltem fel. Nem csoda hiszen alig aludtam valamennyit. Az életkedvem a nullán volt eddig, de most már valahol mínuszban jár. És ezt még fokozza Owain megjegyzései is:
- De szép reggelünk van nem igaz? - kortyolt bele a kávéjába.
Semmit nem szóltam, még csak rá sem néztem, úgy nyitottam ki a hűtő ajtaját. Kivettem egy joghurtot, megittam a tartalmát, majd kidobtam. Ránéztem egy pillanatra, majd hátat fordítottam neki, és a nappaliba mentem.
- Oh, de durcás valaki. - hallom még a konyhából.
Nem vagyok durcás, csak szeretnék már elhúzni innen a picsába. Nem tudom miért kell itt lennem. Semmi értelme. Ki akartam kicsit menni levegőzni egyet az utcára, de Xantosz "szelleme" az utamat állta. Remek. Még csak ki sem mehetek. Ez sem jobb hely a Trinity-nél. Fogom magam és unottan kimentem az erkélyre. Neki támaszkodtam a korlátnak, és csak bambultam kifelé. Meglepetésemre Owain is kijött az erkélyre, majd rágyújtott egy cigarettára. Remek. És ez még az arcomba is bagózik.
- Bocs. - szűri ki a fogai között - Ritkán vannak vendégeim.
- El tudom képzelni, hogy miért. - vonom meg a vállam.
- Nem. Nem tudod. Nem tudsz te rólam semmit. - felelte, miközben kifújta a cigaretta füstjét.
- Éppenséggel már tudom, hogy milyen ember vagy. Egy olyan ember, aki lenézi azokat akik nem érnek fel hozzá. Egy olyan ember, aki csak éli a maga világát, és nem érdekli, hogy ez másoknak milyen hátránnyal jár ez.
Owain szemszög:
Kimentem az erkélyre, hogy elszívjak egy kurva cigit, de még ezt sem tehetem meg nyugodtan, mert az a csaj még mindig itt van.
- Bocs. - mondom ki nehezen, ugyanis sosem kérek bocsánatot - Ritkán vannak vendégeim.
- El tudom képzelni, hogy miért. - vonta meg a vállát Crystal.
- Nem. Nem tudod. Nem tudsz te rólam semmit. - feleltem, miközben kifújtam a cigaretta füstjét.
- Éppenséggel már tudom, hogy milyen ember vagy. - kezdett bele a csaj a mondandójába, de a felére se figyeltem. Csak papolt, meg papolt nekem a jó és rossz dolgokról meg minden szarságról.
- És ez hol érdekel engem? - vontam meg vállam miközben a kezemben elnyomtam a cigaretta csikkjét. Crystal egy ideig nézte ahogyan elnyomtam a csikket a tenyeremen:
- Nem fájt? - kérdezte értetlenül.
- Nem. Egy kicsit meleg, de annyira, mint egy forró víz. - fordítok hátat a kilátásnak.
- Aha.. Kérdezhetek valami?
- Már megtetted.
- Ezen kívül.
- Nem. - vágom rá rögtön.
- Te láttad Xantoszt?
És csak nem hagy béként:
- Miért? Te talán nem?
- De, de eddig te vagy a második ember aki látta. És akkor már teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok őrült.
- Második? - kérdeztem vissza meglepetten - Hogy érted, hogy a második?!
- Hát úgy ahogy mondtam. - felelte a csaj.
Meglepődve néztem magam elé: De ha csak nem mi vagyunk... És van rajtunk kívül még egy másik ember... Az azt jelenti, hogy...
- Owain? - szólt közbe Crystal - Mi bajod?
- Semmi. - vágom rá - Gyere.
Crystal szemszög:
Owain hirtelen nagyon megváltozott. Ijesztően. Nem tudom mi lelte, de szempillantás alatt komoly lett és aggódó. Bementünk a nappaliba, Owain mondta, hogy álljak meg itt. Nem tudom mit forgat a fejében, de már kezdtem félni.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A Hᴀʟʜᴀᴛᴀᴛʟᴀɴsᴀ́ɢ Áʀᴀ
Gizem / Gerilim{Halhatatlan az, aki nem hal meg, aki nincs kitéve a felbomlásnak és a pusztulásnak.} ,, Nyugodj meg. - csitított a jótevőm - Nem kell pánikba esned. - Hogy ne essek pánikba? Már benne vagyok! Hisz halhatatlan lettem! " ((Trágár szóhasználat előford...
