Someone | ✓

1. rész

Az acélbetétes bakancsom alatt ropogott a frissen hullott, selymes hó. A vastag kabátomban szerencsére nem éreztem a hideget, így boldogan lépkedtem a hóesésben, időnként felfelé fordítva az arcomat. A játszótér felé igyekeztem, ahol megannyi hóban játszó apróságot pillantottam meg. A legtöbben kicsi hóembereket formáztak, esetleg hátra dőltek a fehérségben, és elterülve álltak neki egy angyalkának.

A barna, kellemes tónusú haját pillanatok alatt észrevettem. A világos lóboncában apró fehér hópelyhek vegyültek. Észrevétlenül mögé osontam, majd egy határozott mozdulattal eltakartam mindkét szemét, és a fülébe súgtam.

- Na, vajon ki vagyok? - kérdeztem halkan, mire ő aprót kuncogott, és felállva megkerülte a padot, majd közelebb húzott magához.

A fejét a vállamra hajtotta, és erősen átölelt. Beszívtam kissé bódító, fűszeres illatát, a lábaim remegni kezdtek, és erősen kapaszkodnom kellett, hogy ne hulljak apró darabokra. Lustán rám pillantott, óceán kék szemei el indőztek az én vihar szürke íriszeimben, majd lejjebb siklottak az orromig. A szemeit a számra tapasztotta, és óvatosan közelebb hajolt. Amikor találkozott a puha ajkunk, megborzongtam az érzéstől, amit még több mint egy év után sem tudtam megszokni, így mindig élvezem, ha találkozunk. Adam csókja nem követelőző, egy hajtincsemet tekergette, én pedig beletúrtam a hajába, ami a tél folyamán kissé megnőtt, és a tarkójánál már egészen göndörödni kezdett.

- Tubicáim, szakadjatok szét nagyon gyorsan, késésben vagyunk! - kiáltott felénk Carol, mire elszakadunk a másiktól. Azonnal megcsapott Adam ajkainak hiánya, és legszívesebben egész nap részegítő csókjait fogadtam volna, de legjobb barátnőmnek ezúttal is igaza volt. Ha nem iparkodunk, akkor le fogjuk késni a filmvetítést.

Carolhoz szökkentem, majd összeborzoltam a haját, és elmormoltam neki a szokásos szöveget.

- Én, Halsey Clark, a saját magam által rám ruházott hatalomnál fogva, boldog születésnapot kívánok neked - ugrottam a nyakába, és öleltem meg olyan erővel, hogy kibillent az egyensúlyából, és mindketten elterülünk a hóban, akárcsak a kisgyerekek.

- Komolyan nem hiszlek el titeket - Adam hangja törtd meg a röhögőgörcsünket, majd egyik kezét felém, a másikat Carol felé nyújtotta. Elfogadjuk a segítséget, és felpattanva leporoltuk magunkról a felesleges havat - Ha nem lennétek, esküszöm ki kéne találni titeket.

- Jól van, most már befoghatod. Tudjuk milyen furák vagyunk, nem kell századszor is hangoztatni - terült el egy mosoly Carol arcán, majd a kezemet megfogva kezd el rángatni. Adam hamar beért minket, hosszú lábai ellen fel sem vehettük a versenyt. Amíg ő lépett egyet, addig mi minimum kettőt, de esetemben ez inkább három, ugyanis Adam egy fejjel magasabb nálam, de még Carol is felém magasodik. Sajnos nem sikerült túl nagyra nőnöm, de legalább ha magassarkút akarnék felvenni se lennék magasabb Adamnél.

Mondjuk, ezt most nem tudom miért mondtam, hiszen utálok magassarkút hordani, sőt bármi ami nem a jó kis bakancsom, vagy egy sportcipőm azt utálom hordani. Emiatt anya rendszeresen megküzdött velem, hogy nehogy már sportcipőt vegyek fel ünneplőhöz, de nem tudott eltántorítani.

A mozinál hatalmas volt tolongás, a legtöbben valószínűleg a legújabb premierfilm miatt érkeztek, de mivel hogy mi nem azt akartuk megnézni, szerencsére nem kellett kivárnunk a hosszú sort. Rendeltünk három nagy menüt - a tapasztalataink alapján a közepes fele elfogy a reklámok és előzetesek vetítése alatt - majd jól feltankolva ballagtunk a jegyszedő felé, aki miután eligazított, már rögtön a következő érkezőkre koncentrált.

- Hé, Halsey - suttogta nekem Carol, mire fel emeltem a fejem, és abba az irányba pillantottam, amerre mutatott. Alig 10 méterre egy mogyoróbarna hajú, széles mosolyú srácot vettem észre. Első ránézésre Carol tipikus zsánerének tűnt, mind kinézetben, mind öltözködés szempontjából.

- Látom - mosolyodtam el - Oda menjünk?

- Á... nem merek. Inkább ne, mert le fogjuk késni a filmet - Carol megragadta a karom, és maga után húzott, azonban én még pont láttam, ahogy a srác rám emelte puha, fűzöld szemeit, és rám villantotta a tipikus Hollywood-i, "mind a 32 fogam látszik" féle mosolyt.