15. rész

3.4K 156 5
                                    

Szeretlek Halsey - suttogta, a bőrömön éreztem a leheletét, a szívünk együtt dobogott, és az érzések kavalkádja maga alá temetett.

Én is - akartam volna mondani, de amint kinyitnám a számat, zokogva ébredtem fel. A folyosóról azonnal léptek robaja hallatszott, egy lámpa fénye tompán beszűrődött, aztán Anne benyitott a szobámba.

- Halsey... - suttogta fátyolos, és nehéz hangon - Ez így nem mehet tovább - jelentette ki magabiztosan, majd letelepedett az ágyamra, és szorosan magához ölelt - Beszélned kell vele, vagy ha nem, majd beszélek én - nem kellett felnéznem ahhoz, hogy tudjam most igazán, komolyan beszélt.

Az Adam-mel kapcsolatos rémálmok nemrég kezdődtek. Talán azóta tartottak, hogy újra szóba állt velem, és hogy úgy döntöttünk megbocsájtunk a másiknak. Ezt útban az igazgató helyettesi felé ejtettük meg, és úgy tűnik, hogy nem volt jó ötlet beleegyezni, hogy barátok maradjunk. Még most is tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, mintha csak ma történt volna, holott egy hónapja volt már.

- Halsey - szólított meg, mire felé kaptam a fejem, és vártam, hogy folytassa - Tudod gondolkodtam, és arra jutottam, hogy ami volt, elmúlt és talán túl kéne lépnünk rajta.

Ha most kimondja, hogy szeret, és hibázott, mert visszaakar kapni, én ide ájulok a folyosóra...

- Arra gondoltam, hogy esetleg...

- Igen?

- Tudod, nekem elég furcsa az hogy csak így hirtelen kiszakadtál az életemből, úgyhogy talán lehetnénk... barátok - mondta ki a megsemmisítő szót, amitől szintén úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok, csak nem az örömtől, hanem a mérhetetlen csalódástól...

- Ba-barátok? - dadogtam, és közben ízlelgettem a szót, ami olyan természetellenesen simulna rá a kapcsolatunkra, és mérgezné el még jobban azt, mint valami gonosz gyomnövény, egy makulátlan kertben. Egyszerűen nem oda való - Aha, miért ne? - ezt úgy mondtam, mint akit fejbe vágtak, és jelen pillanatban pont úgy is éreztem magam, testileg és lelkileg is.

Jaj Adam, miért nem tudsz belegondolni, hogy mit is jelentene az, hogy barátok vagyunk?

Most ezerszer rosszabbul éreztem magam, még annál is amikor nem voltunk együtt. Talán picit még annál is rosszabb, amikor szakítottunk. Mert a szakítás azt jelentette, hogy egymáshoz tartoztunk, hogy képtelenek vagyunk élni a másik nélkül, de mégis meg kellett próbálnunk. De most Adam esélyt sem adott arra, hogy visszaszökhessek az életébe. Vagy legalábbis nem olyan módon, ahogy én szeretném. Mert azzal, hogy a barátjának nevezett, beskatulyázott, elpakolt a szíve egy távoli zugába, és egyszerűen a friendzone-ban fogunk ragadni.

Talán azért tette mindezt, mert máris egy másik lány van a dologban? Mondjuk Adam nem az a fajta, aki csak így akárkivel összejönne, főleg szakítás után, bár ki tudja kinek a karjaiban vigasztalódott, amíg én itt betegre bőgtem magam, időnként artikulálatlanul ordítva, máskor sikítozva a tehetetlenségtől.

A gondolattól és a felrebbenő érzésektől elfacsarodott a szívem, sokadjára is porba hullott, majd egy pár ember, mint aki jól végezte dolgát szépen átsétált rajta, jó kis komótos tempóban. Szinte éreztem a szívemen a magassarkú szúrását, a bakancs talpának ropogását, amint végig sietett a szilánkokon.

Megráztam a fejem, a kép elillant. Anne még mindig mellettem volt, bár időközben elterült az ágy másik oldalán, és most békésen szundított. Anne egyszerűen tökéletes nő - bár azt be kellett vallanom, hogy az édesanyámat senki nem pótolhatta. Mégis, mikor Anne-nel voltam, talán tompult a szívemben lakozó fájdalom, és a helyét némi melegség vette át. Az édesapám remekül választott, sőt ha a pletykák igazak - legalábbis amit a bátyámtól tudtam meg, bár ő rejtély honnan derítette ki - talán lesz egy kistestvérük is.

Bár még semmit sem tudni biztosan, Brian és én már most nagyon örülünk neki, hiszen épp ideje már, hogy szét szeretgessünk és szedjünk, meg babusgassunk valakit - ha meg amúgy is eleve egy baba az illető, akkor garantált sikere van, mindentől függetlenül.

Lustán az ébresztőórámra pillantottam, majd amikor megállapítottam, hogy pontosan egy órával van több, mint amikor Anne bejött, próbáltam elhelyezkedni az ágyamban. Kicsit közelebb araszoltam Anne-hez, a kezét kerestem tapogatva, majd amikor megtaláltam összefűztrm az ujjainkat, és egy aprót szorítottam rajta, mindegy meggyőződésként, hogy Anne valóban itt van, és teljes testközelben vigyázott rám, és az álmaimra.

Még mielőtt végleg álomország puha, egyszarvú-s, lámás és flamingós varázsába merültem volna, még éppen éreztem, hogy Anne is megszorítja a kezem, de már nem tudtam reagálni, mert elragadott a varázslat.

Someone | ✓Where stories live. Discover now