Someone | ✓

24. rész

- Jó éjszakát - dünnyögtem hajnali kettőkor egy őrületes és áttombolt koncert után. Holnap jön Peter is, úgyhogy nem alszom többet Adam-mel. Ugyan mindjárt kinyúlok, olyan fáradt vagyok, de emiatt a gondolat miatt képtelen voltam álomba zuhanni. Csak össze-vissza forgolódtam, végül feladtam, és Adam felé fordultam. A hátán fekve egyenletesen szuszogott, szóval nem fog rájönni, hogy hogy kerültem a karjaiba. Oda másztam hozzá, a takarómmal és a kispárnámmal együtt, majd lefeküdtem a matracra, és az oldalához préseltem magam. A jobb kezemet átvetettem az izmos hasán, és kényelembe helyezkedtem a mindig kellemesen meleget árasztó teste mellett. Az agyam pillanatok alatt tompa és használhatatlan lett, de az még rémlett, hogy ő is átkarolta a derekamat, majd a hajamba temette az arcát. Aztán elragadott álomország vattacukor rózsaszíne.

○○○

- Csipkerózsika. Ébresztő - rázogatott meg valaki, akit abban a pillanatban mindennél jobban utáltam, mert olyan szép álmom volt. Lett egy saját hófehér unikornisom, olyan mint a Harry Potterben.

- Hagyjál - dünnyögtem, és átfordultam a másik oldalamra, de egy meleg testnek ütköztem. A kezem meg egy izmos felsőtestet tapogatott. Azon nyomban kipattant a szemem, és felültem. Adam feküdt mellettem, csupán egy alsógatyában, és én vele aludtam!

Végig néztem a Ramones pólómon, amit pizsinek használtam, meg a fekete piros kockás pizsigatyámon, és megállapítottam hogy nem is olyan vészes ez. Lehetne rosszabb.

- Carol hozott kávét... - a kávé szó hallatára lehúztam a sátor cipzárját, és kimentem a pokrócunkra.

Tulajdonképpen úgy vertük fel a sátrakat, hogy egy kört alkossanak, és ennek a körnek a közepén volt a pokrócunk, így esténként tudtunk körben ülve röhögcsélni, és különböző hülyébbnél hülyébb játékokat játszani.

- Reggelt' - kaptam a cappucinom felé, és ledöntöttem az életemet jelentő folyadékot. Nem is kellett nekem barát, ha ott a kávé. Majd hozzámegyek a kávéfőzőhöz, de előbb természetesen elválok a drága Nutellámtól.

- Szia. De jó a szerkód - dicsért meg Carol.

- Ez a pizsim, de köszönöm - nevettem fel, és visszamásztam a sátorba. Adam már felöltözött, és kiment Carolhoz. Én is gyorsan felkaptam egy ACDC pólót, a bakancsomat, meg a farmersortom, aminek már kicsit kikoptattam a színét, és újra kimásztam.

- Ma mi a program? - ültem le a magammal hozott kekszemet rágcsálva.

- Hát, én zúzok majd Martin Garrix-en, de az csak este lesz, szóval én most kipihenem a tegnap magamba döntött alkoholt - Carol eltűnt a sátrában, úgyhogy kettesben maradtunk Adam-nel.

- Nem megyünk valahova? - ásított egyet, és eszembe jutott, hogy szerettem volna fürdeni a... Dunában. Igen, ez a neve.

- De ig...

- Szia Halsey - érkezett meg Peter, és lehajolt, hogy megcsókoljon. Én elfordítottam a fejem, szóval a csók puszivá vált, de Peter csak vállat vont, és Adam felé nézett - Hello.

- Hello - köszönt vissza szórakozottan Adam, és állta a barátom perzselő tekintetét - Na én megyek, hagylak titeket romantikázni - a hosszú lépteivel pillanatok alatt felszívódott a tömegben, én meg itt maradtam Peterrel.

- És Halsey, eddig hol aludtál? Mert hogy nálam van a sátor.

Basszus... ne már.

- Izé, mindenki a barátnőjével vagy a barátjával aludt, és mindenkinek csak ilyen kisebb sátra van, de Adam-nek meg hatszemélyes, szóval hozzá költöztem be. Ideglenesen - túrtam a hajamba, és lesütöttem a szemem, mert nem szerettem volna tudni, hogy milyen érzelmek vetülnek az arcán.

- Megcsinálom a sátrat. Addig cuccolj át - fordult el, és innentől tudomást sem vett rólam.

- Nagyszerű - dünnyögtem az orrom alatt, és mire kimásztam az összepakolt cuccaimmal Peter sehol sem találtam. Ellenben a fekete sátor már teljes pompájában álldogált üresen, úgyhogy megtöltöttem a holmimmal, és miután elballagtam gyrosért megebédeltem tök egymagamban. A kaja után bealudhattam, mert csak arra keltem fel, hogy sötét van, és hogy valaki motoszkált a sátor bejáratánál.

Kitapogattam a telefonomat, hogy egy jól irányzott ütéssel letarolhassam a behatolót, már lendítettem a karomat, mikor megláttam, hogy ki az, de már késő volt. Egy pillanat alatt megfogta a csuklómat, és így egy pár centire az arcától megállt a telefonom.

- Te le akartál ütni egy telefonnal? - röhögött fel Adam.

- Ez volt kéznél. Amúgy is azt hittem betolakodó vagy.

- Nem, a többiek küldtek, hogy induljunk, ha szeretnél Martin Garrixre menni - fintorgott, mert ő se szereti a tam-tam zenét, amit itt a fesztiválokon szoktak nyomni a DJ-ek, meg én se.

- Én biztos hogy nem.

○○○

- Éjszakai fürdőzés? Te jó ég, Adam és Halsey éjszakai fürdőzésen voltak - röhögött Carol, én pedig inkább kivettem a kezéből a sörét, tudjátok csak a biztonság kedvéért. Már így is kicsit spicces volt, meg dülöngélt. És persze nem csak ő, hanem a többiek is.

- Játszunk felelsz vagy merszet! - kiáltott fel Henry, miközben ledöntötte a vödörnyi koktélt. Amitől nincs az az ember, aki nem rúgna be, mint az atom.

- Oké, ezt elveszem - kapta ki a kezemből a Caroltól elvett sörös üveget Adam, és a pokróc közepére tette, majd pörgetett. Természetesen nálam állt meg az üveg, mert hol máshol?

- Felelsz vagy mersz?

Egy kérdés sokszor rosszabb lehet, mint merni, ugyanakkor egy merés néha sokkal rosszabb, mint egy kérdés.

- Felelek - csúszott ki meggondolatlanul a számon a válasz, de már nem tudtam visszaszívni.

- A szilveszter... miért? Miért történt az meg? - Adam még nem tudta. Hiszen sosem adott rá lehetőséget, hogy elmondhassam neki.

- Ez... ha tényleg tudni akarod, akkor az bocsi, de nem tartozik senki másra - álltam fel, hogy arrébb vonulva végre kitálalhassak. Adam is velem jött, de még pont hallottam, ahogy Peter arról kérdezgetett, hogy mi történt szilveszterkor.

- Oké, szóval halljuk - tette karba a kezét.

- A leegyszerűsített változat az, hogy részeg voltam. Nagyon. A hosszabb meg hogy kiesett máfél óra, addig Carol volt pasija megcsókolt, amit lefotózott, és megmutatta nekem, és azt mondta hogy vagy szakítok veled és nem látod, vagy nem, de akkor látni fogod a képet. Szóval... nem az előbbit választottam, de valaki feltette a suli pletyka oldalára, és így mindenki látta. Te is. A kép alján pedig ott virított, hogy mikor készült, tehát akkor még együtt voltunk. És ezzel voltaképp megcsaltalak. Aztán a többit már te is tudod.

- Basszus, ez kemény. Regénybe illő történetünk van, nem igaz?

- Igen, de a nyálas regényekben a főhősök kibékültek. Mi meg még szerintem most sem igazán - hajtottam le a fejem, de Adam végig simított az arcomon, és arra kért, hogy a szemébe nézzek.

- Én már rég nem haragszom rád. Már megbocsátottam. Amúgy is, de főleg annak tudatában, hogy mi történt valójában.

- Köszönöm.

Adam a számat kezdte el figyelni, a keze a derekamra vándorolt, és közelebb húzott magához, miközben várom, hogy az elpocsékolt, be nem teljesült csókok után, végre egy igazit kaphassak tőle.