Someone | ✓

5. rész

A zene dühöngő basszusa betöltötte az egész teret. A magassarkúk kopogtak, flitterek és sminkek csillogtak, és az alkohol mámorítóan édes szaga tompította a valóságot, mindent olyan álomszerűvé tett. A diszkógömb lila fény pontokat vetített a falra, a szobában cigarettafüst terjengett, annak ellenére is, hogy csak a teraszon dohányoztak. Az ablakon át kipillantva többen észrevették, hogy eleredt a hó, fényesen csillogva táncoltak a fehér hópelyhek.

- Egy perc baba, mindjárt visszajövök - suttogta Adam a nyakamba, majd egy apró csókot hintett a homlokomra, és felszívódott a tömegben.

Valahogy egy újabb piát tartottam a kezemben, bár fogalmam sincs mégis hogyan került oda. Egyszerűen lehajtom, mint az előző kitudja hány poharat, és lecsapom a pultra az üveget. A fények kezdtek homályosodni, a szédülésem nem múlott, laposakat pislogtam és forgott velem a világ. Szörnyen aznaposnak éreztem magam, pedig alapvetően bírtam a piát, de ez valami rohadt ütős cucc lehetett. A szemem már nem tudta befogadni a valóságot, a térdeim remegtek, majd egyszer csak már nem éreztem semmit tovább, csak a fejem tompa nyomását.

Aztán nem sokkal később már megint valami gyanús eredetű poharat tartottam a kezemben, annyi eszem még maradt, hogy ezt már nem húztam le, csak úgy hanem inkább lecsaptam a konyhapultra, majd az órára pillantottam. És ezzel párhuzamosan elkerekedtek a szemeim.Mi a franc történt velem, hogy másfél óra kiesett? Amikor Adam-től elváltunk, még épphogy volt tíz, most meg már alig félóra volt hátra az újévig.

Botorkálva indultam meg, és szomorúan vettem észre, hogy annyira traccsba vágtam magam, hogy ez még a járásomon is meglátszott, pedig az már tényleg a katasztrófa állapot volt - nálam legalábbis. De komolyan, mi a szar volt abban a piros löttyszerű ízében?

Tovább "hasítottam" volna előre, igazán gyors egy méter per perc sebességemmel, mikor is valaki megragadott a könyökömnél fogva, és egyszerűen arrébb húzott egy csendesebb sarokba. Értetlenül meredtrm az egyre távolodó kijárat felé, és nem pontosan értettem, hogy ha előre megyek, akkor miért is távolodott, de aztán felfogtam, hogy végül is az ellenkező irányba mentem - vagy legalábbis vittek - és ezért távolodott minden. Na, részegen még hülyébb voltam, mint alapból pedig már úgy se piskóta egy-egy őrültségem.

"Vonszolóm" szembe fordított magával, így végre láttam az arcát, vagy láttam volna ha nem folyt volna össze a szemem előtt a kép ismételten. Valamit magyarázott, amiből nem sokat fogtam fel, csak annyit, hogy "figyeljek rá" meg "csillagvirág" és hasonló értelmet nem nyerő mondatfoszlányokat. Elővette a telefonját, majd kicsit szöszölt rajta, mint aki nem teljesen biztos benne, hogy pontosan mit is akart, majd megnyitott egy képet, és unottan felém fordítotts.

A képen a srác van - már amennyire meg tudtam állapítani így benyomva - meg egy szépen sminkelt, piros pulcsis, fekete farmeres és bakancsos lány. A haja hullámokban omlik alá, és éppen igen khm... szenvedélyesen csókolóztak a fiúval. Kérdőn pillantottam a srácra, nem teljesen értettem hogy mégis mi a fenét akart mutatni, aztán abban a pillanatban - vagyis inkább még plusz két másodperc után - leesett, hogy ki van a képen. Én. És a srác akivel ennyire smároltam nem Adam sőt még csak nem is hasonlított rá. Azon nyomban kijózanodtam, kiszállt belőlem minden alkohol - meg az erő is -, megbicsaklott a térdem, és komolyan nem sok híja volt annak hogy ott helyben összeessek, aztán mondjuk úgy döntsek, hogy nem is kelek fel többet.

- Mi a... - kezdtem felháborodottan, és az ismeretlen hapira néztdm, aki továbbra is olyan unottan lesett felém, mintha nem most láttam volna egy képet, amin a NEM BARÁTOMMAL smároltam.

- Egy haverom szeret, én meg gondoltam megszívatlak. Ja, és a csajom bukik a pasidra, úgyhogy dupla bosszút állok - a srác semmi érzelmet nem mutatott, ami komolyan kezdett halálra idegesíteni. Baszki, éppen most terítette ki a lapokat, nem igaz hogy nincs semmi hozzáfűzni valója.

Nos, akkor még nem tudtam kivel álltam szemben, és hogy a legaljasabb ember aki élt ezen a földön, a legjobb barátnőm pasija legyen, arra még gondolni sem akartam, azután se, hogy megtudtam ő az. De mint említettem, akkor még nem ismertem név és arc szerint, úgyhogy számomra csak egy 19 körüli életkeserítő volt abban a pillanatban.

- Oké, mégis mit akarsz? - fontam keresztbe a kezem, eldöntve hogy ha beledöglök se mutatom azt, ami belül játszódott le éppen bennem. Vagyis a totális ideg összeroppanás, és megsemmisülés.

- Azt hogy szakíts Adam-mel. És akkor nem látja a képet. Ha nem szakítasz, nos akkor látni fogja. Tehát így-is úgy-is vége a kapcsolatotoknak, szerintem kíméld meg neki ezt a második szívfájdalmat - lengette meg a telefonját, és komolyan gondolkoztam rajta, hogy kikapom a kezéből, és összetöröm, majd kiveszem az SD kártyát, és elhajítom a francba. Ez valószínűleg kiülhetett az arcomra is, mert elszántan közölte velem, hogy már a felhőben van, ergo nem tudok semmit tenni. Kurva jó..