Someone | ✓

10. rész

Az óráim után a szekrényem felé vettem az irányt, és egy nagy adag keserűséggel nyugtáztam, hogy Carol is éppen ott pakolászott. A számzárat pillanatok alatt feloldottam, és felkészültem a következő négy órára, amit büntetésben fogok eltölteni az egész osztállyal együtt. A táskámat megpakoltam mindenféle édességgel, hogy legyen mit nasiznom, betettem a fülesem, hogy hátha valami jó fej tanárt kapunk, aztán összeráncolt szemöldökkel kidobtam egy kéthetes szendvicset, és becsaptam a szekrényt.

A folyosó végéről hangos röhögés csapta meg a fülemet, éppen Adam és a haverjai érkeztek meg. Természetesen mindenki egy pillanat alatt elhallgatott, és olyan ábrándozó tekintettel figyelte a fiúkat, mintha ők lennének a föld urai. Bár az tény és való volt, hogy a gimit abszolút ők uralták, a hierarchia élén álltak, és mindenki ismerte őket, és azt szerette volna, ha ezek a fiúk is ismerik őt. A lányok természetesen arról álmodoztak, hogy valamelyikük a barátjuk legyen, a fiúk meg, hogy velük lóghassanak, és együtt legyenek népszerűek.

Carol ugrándozva odarohant hozzájuk, majd Adammel sugdolóztak valamit. Próbáltam nem hallgatózni, de azért eléggé kíváncsi voltam, és egy pár mondatfoszlány így is megcsapta a fülemet. "Ahogy megbeszéltük..." illetve a "csináljuk már...", és a "pont itt van, látná, gyerünk". Ez kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy odafordultam, és vártam hogy mi fog történni.

Carol maga felé fordította Adam-et, ő pedig lehajolt hozzá, és habozás nélkül megcsókolta. Nagyszerű, ezek olyan hülyének néztek, hogy nem esik le nekik, hogy pontosan tudom mit műveltek. Féltékennyé akartak tenni. Istenem, hova kerültem...

Mondjuk azt nem mondhatnám, hogy nem esett szarul a látvány, de annyira színpadi és mű volt az a csók, hogy egy pillanatig sem vettem komolyan.

Gúnyos mosollyal és tekintettel meredtem rájuk, amikor láttam hogy egyszerre váltak el, és ugyanabban a pillanatban kapták ide a fejüket, hogy ellenőrizzék, mindent láttam-e. Aztán amikor leesett nekik, hogy nem igazán sikerült az akciójuk, csak fújtattak egyet, és elsétáltak mellettem. Közben az egész folyosó egy szót sem szólt, akár egy légy zümmögését is lehetett volna hallani.

- Carol, várj egy pillanatra - siettem utána, és minden tiltakozása ellenére, berángattam a mosdóba - Ez meg mégis mi a franc volt?

- Tudod szerintem ez így korrekt - a hangja gúnyosan csengett - Te elvetted az én barátomat, és meg elvettem a tiédet - a mondata csak úgy csöpögött az utálattól, és a bele sűrített érzelmektől.

- Nézd Carol, már mondtam... A barátod és köztem semmi... - nem volt akartam mondani, de azért ez nem teljesen volt igaz, és a szavamba vágott.

- Figyelj, ezt már akkor sem hittem el, és most sem fogom.

- Carol kérlek...

- Tudod mit? Egy önző dög vagy. Csak magaddal, a saját érzéseiddel vagy képes foglalkozni. De én ehhez nem vagyok hajlandó asszisztálni. Amióta komolyabb lett a kapcsolatod Adammel le se szarod a fejem... - ingatta a fejét.

- Tudod, hogy ez nem igaz...

- Remélem ezt még te se hiszed el. Mikor voltunk utoljára moziban? - már nyitottam a szám, de csak leintett - Kettesben. Vagy fodrásznál? Mikor aludtam utoljára nálad? Vagy a tököm tudja! Mikor csináltunk utoljára együtt valamit? Persze, megértem hogy szerettél Adammel lógni, de kimaradtak a lelkizéseink. És még azt hittem hogy legjobb barátnők vagyunk.

- Carol, én nem úgy...

- Beakarom fejezni, és még nem tettem, rohadtul nem, úgyhogy légy szíves nem vágj közbe, mert most kurva ideges vagyok, és ha nem mondok el minden szarságot, a végén még felrobbanok belülről.

Csendben figyeltem Carol kitörését, és a helyzet az, hogy egyrészt egyet értettem vele, másrészt legszívesebben a haját téptem volna.

- Na szóval, egy ideje már mondani akartam, de gondoltam észreveszed magad, meg a helyzetet. Hát nem tetted, úgyhogy most mondom. Elegem van, hogy én legyek a gyertyatartó. A közvetítő, amikor összevesztek a kis szarságaitokon, vagy épp a háttérbe szorult szereplő, aki csak figyeli, ahogy minden visszakerül a helyére, vagy épp összeomlik. Bár most inkább az utóbbiról van szó. Meguntam, hogy gyertyatartó legyek, belefáradtam az érzésekbe, és elegem van - fordult el, majd nagy léptekkel megindult, de eszébe jut ottvalami, és hirtelen megperdült - Bár a mostani helyzetet elnézve már nem dúl a láv és gyertya sem kell, nem hogy tartó hozzá.

- Tudod mit Carol? Látni se bírlak! - kiáltottam utána és még azután is a folyosón csengett a hangom, hogy már elment.

Csak egy valamit nem értettem. Carol eléggé szeszélyes, szenvedélyes, érzéseit kimutató típus. De akkor volt vele valami. Valami amit csak hetekkel később fejtettem meg - annak ellenére, hogy már párszor sejtettem - de még akkor sem akartam elhinni.

Carolnak tetszett Adam. Ezért is állt bosszút a barátja, tulajdonképpen ezért csókolt meg, hogy én szakítsak Adammel, mert őt sem szerette Carol. De miért nem mondta meg? Miért titkolta? És mégis, vajon ha említette volna valaha is akár egyetlen szóval más lett volna a helyzet? Vagy akkor is összejövök Adammel?

Az emlékezetemben kutatva összpontosítottam minden egyes apró kis emlékre, aminek köze volt Carolhoz és Adamhez. És akkor bevillant. Az első nap amikor kéz a kézben jöttünk iskolába csupa megvető, utálkozó, hitetlen és értetlen tekintettel találtam magam szemben. De a sok pillantás mögött megbújt egy szomorú is.

Carol sohasem volt felhőtlenül boldog a társaságunkban, de ezt betudtam annyinak, hogy kínosan érzi magát. És valóban, de egészem más okból. De akkor miért volt barátja? Ki tudja... és ezzel be is bizonyítottam magamnak azt, hogy Carol nem alaptalanul vágta a fejemhez aznap a dolgokat. Igaza volt. Kérdeztem én őt valaha a szerelmi életéről? Vagy voltam valaha én olyan jó barát, hogy önként elmondjon mindent? Mert azok alapján, hogy még nem is sejtettem semmit, láthatólag nem. Túlságosan lefoglalt a saját cukormázas életem. És ezen erősen el kellett gondolkoznom.

Természetesen végül ellógtam a büntetést, úgyhogy ezért két nagy egyessel is gazdagodni fogok, és a drágalátos töri tanár még képes és meg is buktat, vagy tényleg eléri, hogy ne vegyenek fel fősulira. De az a helyzet, hogy ez most annyira baromira nem hatott meg, és nem is érdekelt, mert volt más bajom.