Someone | ✓

22. rész

Hagyni fogom neki, hogy megcsókoljon. Hagyni fogom neki, hogy megtegye. Hagyni fogom, hogy a volt barátom, akinek barátnője van, és nem mellesleg én, akinek randi partnere, vagy kísérője, vagy hogy hívják van, összegabalyodjunk. Tudom, hogy hagyni fogom neki. Sóhajtva lehunytam a szemem, és vártam, hogy végigfusson rajtam a borzongás, amikor összeér a szánk.

De... szerencsére elkezdődött a bál király és királynő választása, és ez nem következhetett be. A másodperc tört része alatt húzodtam el teljesen, és a színpad felé néztem. Még pont időben ugrottam el, ugyanis Adam-et letámadta a barátnője, és már csókolta is. Az előbb még engem akart, most meg a szemem láttára már másik lánnyal volt... És újabb déja vú, a fájdalom jeges szele olyan erővel csapott meg, hogy azt hittem összeesek. Egyébként csak azért nem, mert feltűnt az én szőke hercegem a fehér lóval, vagyis igazából a fekete hajú hercegem, a tűzpiros BMW-vel, de hát nekem ez jutott. Ha valaki nem értené: Peter.

Úristen, csak most esett le, hogy amúgy az előbb tényleg, frankón majdnem csókolóztam a volt barátommal. Azt hiszem felvésem az emlékezetembe, hogy többen nem táncolok Adammel. Soha. És még a soha lejárta után se.

- Az idén máshogy zajlott a bálkirálynő kiválasztása - a tömeg felmorajlott, a lányok hitetlenkedve szakították szét a beszédeiket, és várták az események folytatását - Az este alatt az előre kinevezett kémeink, figyelték a lányok és fiúk megjelenését, viselkedését, és táncát. A kémeink ezután tanakodtak, zsűriskedtek és megszületett az eredmény. Idén csupán a nyerteseket szólítom a színpadra, és mint mindig a lányoké az elsőbbség! - kiáltott fel izgatottan Leila - a Starbucksban is dolgozó lány -, és átvette a nevet tartalmazó borítékot. Egy másik lány megállt mellette a tiarával, és mindenki várt. Feszült, kínos csend. Leila kihajtotta a papírt, leolvassa a nevet, felnevetett, és egyenesen a mikrofonba kiabált.

- Halsey Clark!

Döbbenten figyeltem, ahogy a tömeg szétnyílt körülöttem. A tekintete mindenkiről elárulta, hogy mit gondol. Volt ott hitetlenkedő, boldog, irigy, dühös, és érdeklődő.

Én nyertem meg. Értitek én! Ennél szürreálisabb már tényleg nem lehetne ez a nap. Pedig, én csak humorizáltam, meg mulattam amikor arra gondoltam, hogy valaha is lennék a Tavaszi Bál bálkirálynője.

Elléptem Peter mellől, és valami csoda folytán egyszer sem botlottam meg, amíg felértem a színpadra. A színpadról az egész tornatermet beláttam, és a szemeimmel automatikusan Carolt próbáltam megtalálni, de aztán leesett, hogy ő a szobámban nézett valami nyál romantikus filmet, és csokoládéval tömte magát.

Leila átvette a másik lánytól a tiarát, és mosolyogva a szőke hajam tetejére biggyesztett. Aztán a kezembe nyomott egy mikrofont, és azt suttogta, hogy mondjak beszédet. Mi van? Beszédet? Én?

- Hű, hát nem is tudom mit mondjak - motyogtam, de a mikrofonnak hála tökéletesen hallatszott a hangom - Sosem... Sosem hittem volna, hogy egyszer én is leszek bálkirálynő, de úgy látszik ez a végzős év tartogat meglepetéseket - erőltetetten elmosolyodtam, és igyekeztem nem elájulni a rám nehezedő tekintetek súlya alatt - Köszönöm szépen, azoknak, akik megválasztottak, és bár fogalmam sincs, hogy kik lehettek, azt azért el kell árulnom, hogy én a helyetekben biztosan nem magamat választottam volna meg. De, azért köszi, aranyosak vagytok - nyomtam Leila kezébe vissza a mikrofont, és vártam hogy a királyt is kihirdessék.

Egy pár ecsethajú szépfiú magabiztosan kihúzta magát, mintha előre sejtette volna, hogy bizony ő lesz a nyertes. Naná...

- Az idei év bálkirálya, nem más mint... - a szakadó papír hangját tökéletesen lehetett hallani. Egy egész teremnyi diák folytotta vissza a lélegzetét - Adam Bowman!

A mai nap ki akart engem nyírni. Ez már biztos. Ezt a napot nem élem túl bakker.

Adam felkocogott a színpadra, majd az ezer wattos mosolyával mindenkit elkápráztatott, és megköszönte a koronát, bla bla bla. Szóval a szokásos, amit én is elmondtam. Aztán végre lemehettünk, én azon nyomban a gúnyos pillantások áldozata lettem, úgyhogy megfogtam a tiarát, kivettem a hajamból és mit sem törödve a hátam mögé hajítottam. Felőlem mehetett a cica harc ezért a műanyag darabért, amit bármikor megvehettem volna a Tesco-ban - ha szerettem volna, de már kinőttem ebből - egy pár fontért.

- Szia - ölelte át a derekamat hátulról egy izmos, erős kar, és a fülembe suttogott. A várt fűszeres, kesernyés illat helyett viszont kellemes férfikölni csapta meg az orromat, és átkozom magam, amiért azt vártam, hogy Adam karoljon át.

- Szia Peter - fordultam meg az ölelésben, és a mellkasára hajtottam a fejem zavaromban, mert túl közel állt hozzám.

- Nagyon aranyos voltál a színpadon - suttogta, amitől az egész testemen borzongás futott végig, de a kellemes fajta.

- Én inkább csak kínosan éreztem magam - motyogtam zavartan. Valószínűleg paradicsom vörös volt a fejem.

- Pedig édes voltál - simitott végig az arcomom, és az államnál fogva lágyan feljebb billentetre a fejem, hogy a szemébe nézhessek - Tudod, már egy ideje szeretnék feltenni neked egy kérdést, de olyan elcsépeltnek éreztem volna az első randinkon, hogy ott végül nem tettem meg. De a másodikon is ezt éreztem, viszont most már tényleg meg szeretném kérdezni, mert meg fogok őrülni, ha nem...

- Jaj Istenem, bökd már ki! - nevettem fel, mert vicces volt ahogy próbálta felvezetni.

- Halsey... Megcsókolhatlak? - a nevetésem abba maradt, és fogalmam sem volt mit feleljek, vagy hogy mit is éreztem. Végül egy aprót bólintottam, mire lustán, megfontoltan kezdett el közeledni. Lehunytam a szemem, és vártam hogy a puha ajka megtalálja az enyémet. Amikor ez be is következett, a kezemet a fekete hajába vezettem, és a tarkójánál göndörödő tincseket kezdtem el babrálni. Jólesően morgott a csókba, a keze köröket írt le a derekamon, és minduntalan közelebb és közelebb húzott magához. Éreztem a fűszeres illatot, amit annyira szeretek, éreztem a barna tincsek puhaságát, a dús rózsaszín ajkakat, amik már megannyiszor csókoltak, és az erős szorító karokat, amik mindig körülölelték a derekamat.

De amikor kinyitottam a szemem kipukkadt az illúzió, és szörnyen elszégyeltem magamat. Adamra gondoltam, az ő csókjára, az ő hajára, az ő illatára, az ő szorító karjaira, miközben egy másik fiúval csókolóztam. Basszus...

- Halsey, lennél a barátnőm? - tette fel a kérdést Peter, mire én még vörösebb lettem. Nem lenne szívem ezzel a sráccal járni úgy, hogy miközben csókolóztunk más fiú járt az eszemben. Ugyanakkor az elmúlt két hetet nagyon élveztem, minden egyes pillanatát. Emlékszem milyen izgatott voltam, mikor megkaptam tőle az első SMS-t, és hogy ez után még ezrek követték. Emlékszem, mennyire izgatott és boldog voltam, amikor moziba hívott, és hogy visongva meséltem el Carolnak. És ezeket átgondolva volt rá esély, hogy igent mondjak. És így is tettem.

- Persze - bólintottam, mire egy újabb hosszú csókot kaptam tőle, de ezúttal csakis rá koncentráltam. Senki másra. Csak rá.

Szóval ezek tudatában, azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy ez valami őrült egy este volt. És akkor még nem is tudtam, hogy mi fog még várni rám.