Someone | ✓

9. rész

Természetesen egy szót sem bírtam kinyögni, még csak megmukkanni sem tudtam a témában, így egy csodálatos karót kaptam az angliai gyarmatosításról szóló - vagy nem szóló, ha már egyszer ki sem nyitottam a számat - felelésemre. Mit ne mondjak, annyira nem viselt meg. Igazából pont leszartam. Meg amúgy is, ki az aki emlékszik arra az anyagra, amit a szünet előtti utolsó nap péntekének utolsó óráján vettünk át? Na ne röhögtessetek már, hogy van ilyen diák.

A tanárnő beírta az egyest, ami akkora volt, hogy szinte kilógott a naplóból, aztán eszelősen elmosolyodva új áldozatot kutatott, aki majd felvilágosíthatja a gyarmatosításról, vagyis erről a lebilincselően izgalmas témáról.

- A következő felelő - kezdte rekedtes bánya hangján, aminek tipikus öregasszonyos csengése volt. Már akkor tudtam, hogy kit fog felszólítani, amikor még csak lapozott a naplóban. Az egyetlen személyt, aki megúszta egészen eddig a felelést a tanárnőnél - Clara.

Én majdnem megfulladtam a nevetéstől, és egyébként az osztály is furán körbe pislogott, ugyanis nem volt ilyen nevű osztálytársunk. De volt hasonló, ő pedig a füle hegyéig pirulva probált minnél láthatatlanabbá válni, nem sok szerencsével. Természetesen Clara alatt nyilvánvalóan Carolt értette. Csakhogy rajta kívül ez még nem mindenkinek esett le.

- Na mi van Clara-val? - pislogott körve idegesen a tanárnő, mire Carol óvatosan felállt a padtól, és tisztességes távolságra - három méter - megállt a tanárnő előtt - Te vagy Clara?

- Nem én... izé... - kezdte el csavargatni egy barna hajtincsét.

- Ma még kinyögöd? - forgatta meg a szemét a tanárnő, és úgy tippeltem meg, hogy a tűréshatára szélén állhat. Vagy elmondja "Clara" - haha ezen most feltétlenül nevetnem kell -, hogy mi van, vagy hogy amúgy ő nem is Clara, vagy mészárlás lesz ebben a rohadt tanterembem, de abban nem lesz köszönet.

- Persze, elnézést - kezdett el magyarázkodni - A nevem Carol, nem Clara - mondta ki a nevet természetellenes hangsúllyal.

A tanárnő lepillantott a naplóba, majd egy olyan "ugyanaz" szerű legyintéssel válaszolva feltette az első kérdést. Válasz nélkül maradt. Feltette a következőt. Ez is fél perces néma csendet eredményezett. Majd elkezdte masszírozni a halántékát, és tudtam, hogy ha Carol a harmadik kérdésre sem ad választ, akkor olyan lebaszásban lesz részünk, hogy lerepül a hajunk a helyéről, hogy elbújhasson.

- Oké, az utolsó kérdés alsós tananyag nagyjából - mosolyodott el gúnyosan a tanárnő, mi meg csak lélegzet visszafojtva vártuk, hogy befejezze - Kérlek Clara, sorolj fel három gyarmatot.

Carol nem akadt fenn a megszólításon, a kérésen annál inkább. Basszus, ne már! Oké, kész végünk, szép volt az élet, mindenkit szerettem, még azt is akit nem, és Avenged Sevenfold-ot szeretnék a temetésemre.

Az osztály azonnal elkezdte a közösségi munkát, mindenki ezerrel kalapált, mutogatott, súgott, de ez sem segített sokat, ugyanis Carol amolyan "he?" ábrázattal nézett, én meg csak lesütöttem a szememet. És ahogy érzékeltem egyre inkább az én reakciómat kezdték el mások is utánozni. Üveges tekintettel meredtem a töri könyvemre, mintha olyan nagyon érdekesnek találnám - amúgy nem találtam annak -, és nem most látnám nagyjából másodjára az év eleje óta a borítóját.

- Drága, érett végzős osztály, akinek a kezemben van a továbbtanulása - kezdte a tanárnő, túlontúl kedvesen - Az, hogy nem készültök órára felháborító. Mélységesen csalódtam mindkét felelőben - még mindig gyanúsan csendes volt - Azonban - aha, most fogunk meghalni - az, hogy az alsós anyagot nem tudjátok, már tényleg szörnyen elszomorító. Elzárás. Az egész osztálynak. Vita nincs, semmilyen fellebbezést, kibújást, kihágást nem fogadok el. A portán lehet jelentkezni, és pontosan négy órát kell még maradnotok tanítás után. Továbbá, írtok egy öt oldalas házidolgozatot, a címe természetesen "Az angol gyarmatosítás". Most pedig kérek egy olyan felelőt, aki tudja az anyagot. Vagy legalább meg tud szólalni, és nem néma - dünnyögte ki, és azt hiszem megreccsent az elméje. Ez a nő nem akadt ki? Milyen világ van?

És mi az, hogy elzárás? Ráadásul négy óra? Miért? A francnak volt kedve itt maradni. Ez talán kiülhetett mások arcára is, ugyanis a tanárnő elszántan közölte, hogy két nagy karót kap az következő órán, aki nem lesz ott, illetve ha rajta múlik, az illető biztos nem jár majd még csak a közelében sem felsőoktatási intézménynek. Klassz. Frankón zsarolt minket.