Someone | ✓

4. rész

Halsey: Carol, te mit veszel fel?
Carol: Semmi extrát. Amiben jól érzem magam. Szerintem te se görcsöld túl.
Halsey: Mondani könnyű... De most komolyan mit vegyek fel?
Carol: Azt a piros pulcsit, amit nemrég vettünk, a kedvenc fekete naciddal, meg bakanccsal, és kész. Nyugi szexi leszel. Te mindig az vagy😉
Halsey: Köszi, imádás van❤

Carol-ra hallgatva nem öltöztem ki, végülis lezárom az évet, aztán ugyanott folytatom ahol abba hagytam, azokkal akik körülvesznek. Legalábbis akkor, amikor sokadjára is megfordultam a tükör előtt, a sminkemet és a hullámos hajamat ellenőrizve, még ezt gondoltam. Nem hittem volna, hogy mire átérek az újévbe, bömbölve fogom azt kívánni, hogy bárcsak nem történt volna semmi...

Megcsörrent a telefonom, a hangszóróból ezer decibellel üvöltött a Story of My Life, én pedig lustán elterpeszkedve a kanapén felkaptam, és fogadtam a hívást.

- Szia. Itt vagyok - Adam volt az, úgyhogy gyorsan felkaptam a kabátomat, és bezártam az ajtót magam mögött. Óvatosan lépkedtem felé a frissen hullott havon csúszkálva.

- Szia - köszöntöttem őt egy csókkal, és az órámra pillantottam. Bár a buli hivatalosan nyolckor kezdődött, a frász megy oda időben, vagy legalábbis Erik összes buliján így van. Az hogy mikor kezdődik, pontosan azt jelenti, hogy annál egy órával később kell menni. Így tehát 8:52-kor Adam és én bezsúfolódtunk a tömött és fűtött házba. Mindig azzal ugratom Erik-et, hogy kéne egy nagyobb ház - pedig már így is szinte egy hodály -, azért hogy elférjen az egész gimi - plusz az a rengeteg ember, akit a felsőbb és alsóbb évfolyamok tagjai még meghívtak magukkal, csak azért, mert miért ne? Végülis mekkora poén a várt pár száz ember helyett több mint ezerrel szembesülni.

A tornácon a bagósok füstölögtek, a nappaliban enyhén illuminált állapotban vonaglottak a tinédzserek, a szerelmespárok a sarokba vonulva smároltak és azok, akiknek beütött a pia, vagy pedig felfordult a gyomra a smacizástól sorra rohantak a fürdőszoba irányába. Hát igen, így szokott ez lenni. Csak egy átlagos gimis házibuli volt ez is.

És mint tudjuk nincs házibuli - vagy úgy ámblokk bármilyen összejövetel - balhé, szomorúság, sírás esetleg szakítás nélkül. Talán ha tudom hogy ezekből aznap mind nekem jut ki... Akkor jobban vigyáztam volna a piával, és az egész estét Adam mellett töltöttem volna. De semmit sem sejtve azonal elvegyültem a tömegben, és Carolra találva sikoltozva köszöntem neki.

- Carol! Szia! - ugrottam a nyakába, és megpróbáltam túlüvölteni a tomboló zenét, és a többi ordítozást.

- Hali! - köszönt vissza, majd a kezembe nyomot egy gyanúsan whiskey-re hasonlító barnás löttyöt, amit fenékig lehúztam, és a sejtésem beigazolodott. Amint az alkohol elkezdte kifejteni a hatását kezdtem igazán jól érezni magam, nevettem, táncoltam és csak úgy abszolút, boldog voltam. Táncoltam Carollal, egy göndör hajú taggal, és Carol egy ismerősével is összefutottam. Furcsa, akármennyire kerestem, Adam-et sehol sem találtam. Mintha a föld nyelte volna el, vagy nem is tudom.

- Megyek a konyhába! - kiabáltam Carol-nak, aki mutatta, hogy nem hallotta, mire inkább csak legyintettem majd a konyha felé igyekeztem, valami pia után kutatva. Nos, amint beértem nem egészen az fogadott, amit elképzeltem.

A hütő tárva nyitva volt, benne semmi kaja, a chips-es zacskók hanyagul a kukába voltak tömve, a piás üvegek szana-szét dobálva, szerencsére a műanyag poharakat nem egyszerű összetörni, így legalább üvegszilánkokkal nem volt tele a hely. Holnap lesz mit takarítanunk.

Erik legjobb barátaiként - ezalatt Adam-et, a további két srácot, Henry-t és Luke-ot, na meg persze Carolt és magamat értem - mi mindig felajánlottuk, hogy a szilveszteri, szülinapi, halloween-i, és egyéb partik után másnap délben találkozunk, és kipucoljuk a lakást. Még mielőtt Erik szülei haza értek volna, és teljes káoszban találnák az egyébként gyönyörű, több emeletes házat, ami tökéletes potenciális buli helyszínként működött. Már rengeteg házibuli otthona volt, na meg persze a jövőben is rendezünk majd még egy párat.

A konyhából kibotorkálva, kezemben egy sörrel figyeltem a tömeget, a villódzó led lámpákat, az üvöltő zenét, énekeltem a dalszöveget, és felhőtlenül boldogan álldogáltam. Az alkohol végighasított az ereimben, garantált jókedvvel eltöltve.

A szememet hirtelen eltakarta egy kéz, majd egészen közel húzott magához az illető, és belesuttogott szörnyen szexi hangján a fülembe, amitől automatikusan feléledtek a pillangók a hasamban, elöntött a pír, és a térdeim megrogytak. Több mint egy év után is így reagált rá a szervezetem, pedig szerintem már bőven lett volna időm megszokni, hogy bizony barátom van, ráadásul nem is akárki, és hogy szeretem őt.

Finoman rám mosolygott, majd hirtelen magához vonva húzott a táncparkett felé. Ellenkezhettem volna, de tudom hogy végül úgy is meggyőzne, így inkább hagytam, hogy vezessen. A diszkózene lelassult, helyette megszólalt az egyik kedvenc számom, mire felsikítotram, és a csípőm önálló életre kelve kezdett el ringani a lágy ütemre.

- 'Cause I love you for infinity! - üvöltöttem, miközben csábos mosoly volt ajkaimon, és közelebb hajoltam Adamhez.

- Bizony, ez a mi végtelen szerelmünk - csókolt meg lágyan.