Cortez szemével

Kezdet - November 6. Csütörtök

November 6. Csütörtök

A buli utáni szombaton szokás szerint kábé tízkor ébredtem, de mivel még nem volt kedvem felkelni, úgy gondoltam a mobilomon görgetem végig a híreket, mert a gép egyelőre megközelíthetetlenül távolinak tűnt. Éppen Morgan Freeman készülő filmjéről olvasgattam, amikor a Nagyi két kis rövid koppantást követően szó nélkül bevonult a szobába, az ablakhoz lépett és automatikusan elkezdte felhúzni a redőnyt. Arra volt csak időm, hogy gyorsan becsukjam a szemem, ugyanis még egyáltalán nem voltam felkészülve a napfényre, ami hirtelen beáradt a szobába.
- Neked is jó reggelt – mormogtam, miközben elkezdtem fél kézzel a fejemre rángatni a takarómat.

- Viszont – mosolygott le rám nagyanyám ördögi vigyorral amint mellém lépett és azzal a lendülettel elkezdte lehúzni rólam az ágyneműt. – Képzeld Ádám, véletlenül értesültem róla, hogy két beadandót is el kell készítenetek a jövő heti irodalom órára. Biztosra veszem, hogy mivel ez a szünet utolsó előtti napja, ma szeretted volna ezeket megírni. Igazam van? – mire befejezte a mondandóját már nem csak a takaróm, de a párnám is a kezében volt, én meg egy szál pizsamagatyában dideregtem az ágy közepén, fejemet a karom alá temetve.
- Hmpf – morogtam összeszorított fogakkal. Imádtam a Nagyit, de néha kibírhatatlan volt az öreglány.

- Akkor jó. Reggeli a pulton, tankolj fel, aztán ess neki – biccentett még egyet, azután kivonult, hóna alatt a komplett ágynemű garnitúrámmal.

Óvatosan, fél szemmel kikukucskáltam a kezem alól, aztán mikor biztossá vált, hogy nem vakulok meg, ha kinyitom mindkét szememet, megtettem. Óriásit sóhajtottam, aztán nagy keservesen feltápászkodtam, bebattyogtam a fürdőbe és összeszedtem magam. Tizenegy körül értem le, leültem a konyhapulthoz és benyomtam két amerikai palacsintát. Bár már kihűlt, a Nagyi pontosan tudta, hogy ezzel akármikor le tud venni a lábamról. Ahogy végeztem, kivettem egy dobozos kólát a hűtőből, azután látványosan szenvedve felvonultam vele a szobámba és nekiestem a beadandóknak. A Nagyi trükkös volt, mindenféle indokokkal rontott rám a legváratlanabb pillanatokban, de ahogy látta, hogy vért izzadva próbálok kierőltetni magamból valami értelmeset Gutenbergről a Google segítségével, mindig kedélyesen hümmögve távozott. Örültem, hogy örül, miközben én a halálomon vagyok. Kábé fél háromig bírtam, aztán megegyeztem magammal abban, hogy a másik szörnyűséget holnap kaparom össze, mert aznapra már éppen eleget áldoztam az irodalom oltárán. Nagy örömmel dobtam félre a papírlapot, aztán betettem a DVD lejátszóba a Californication-t, és két órán át azt néztem, bár néha bele-bele aludtam. Este aztán megcsörrent a telefonom, Ricsi keresett, eldumáltunk egy fél órát, aztán benyomtam a gépet, chateltem kicsit a haverokkal, elutasítottam negyvenhat barát felkérést, megnéztem egy csomó meme-t, amiket Zsolti küldött 10 percenként és végighallgattam videóhívásban Dave-et, aki szeretett volna tanácsot kérni tőlem, mint idézem „tiszteletbeli amerikaitól". A kérdés az volt, hogy szerintem melyik készülék volt az Apple igazi áttörése, ugyanis egy fórumon valami gyerekkel veszekszik épp, és kifogyott az érvekből, a srác meg hajthatatlan. Ezután lementem vacsizni, majd vissza a szobámba, ahol késő estig filmeztem. Fergeteges nap volt.

A vasárnap kísértetiesen hasonlított a szombatra, vért izzadtam kábé mire kierőltettem magamból a másik beadandót is. A könyv, ami megváltoztatta az életemet... Voltak ugyan kedvenc könyveim, de hogy megváltoztatták volna az életemet? Ez amolyan igazi Kardos-féle cím volt, hogy még véletlenül se tudjunk vele mit kezdeni. Egy körül lettem kész és komolyan mondom, büszke voltam magamra, habár fogalmam sem volt, hogy elég-e ennyi beadandó gyanánt – bár ha nem, valószínűleg akkor sem tudtam volna többet hozzátenni. Mindenesetre úgy gondoltam jobb, ha Reni is átnézi a munkámat és rámondja az áment, na meg persze jó indoknak tűnt, hogy beszéljünk egy kicsit. Ja, hogy az elhatározásom? Na, igen, talán minimális problémám van azzal, hogy tartsam magam hozzá, de semmi gond.
Fél kettő körül ráírtam, tíz perccel később pedig már online is volt, és villogni kezdett a kis ablak.