Cortez szemével

Kezdet - Január 16. Péntek

Január 16. Péntek

Ez totál furcsán fog hangzani, de alig vártam már, hogy újra suli legyen, ez ugyanis azt jelentette, hogy végre visszarepülhettem Magyarországra. Nem mondom, hogy nem volt jó része is a New York-i útnak, de egy hét bőven elég lett volna kint, a másodikon ugyanis már látványosan szenvedtem és nosztalgiával telve gondoltam még kábé Gondosra is. Rohadt fárasztó ám a folytonos litániákat hallgatni valamiről, amivel amúgy a hócipőd is tele van. Ugyanis időközben döntöttem. Megmondtam anyáéknak, hogy itt maradok és befejezem a Szent Johannát, most már biztosan nem akarok amerikai gimire váltani. Sokáig hezitáltam, és talán könnyebb lenne pár szempontból, ha már nem lennék itt, de összességében nagyon bírom ezt az osztályt, Ricsiéket, és... bármennyire is próbáltam tagadni, megőrjítene a tudat, hogy nem vagyok biztos abban, hogy alakulhatott volna a dolog Renivel. Hülyeség, hogy ilyen dolgokra alapozok, de akkor is, ez van. Többnyire a megérzéseimre hallgatok.

A szilveszter amúgy jól telt, habár együtt kellett vacsoráznom anyáékkal és az új befolyásos barátaikkal, meg a halál unalmas gyerekeikkel. Charles-al, aki 18 éves, egy igazi matek zseni, és az iskolai versenyeken elért helyezésein kívül másról nem nagyon lehet vele dumálni, na meg Vivian-el, aki 13, és már most rendkívül sikeres balerina, a szülei nagy reménysége. Ezt azért tudom, mert legalább hússzor elhangzott az este folyamán. Utána szerencsére szabadon engedtek és találkozhattam Jeremyékkel, átmentünk hozzájuk, ott köszöntöttük az újévet, dumáltunk meg videojázékoztunk, aztán mindenki hazahúzott hajnal 2 körül. Ennél többre nem is vágytam volna. Amúgy 31-én egész nap agyaltam, hogy mégis hogy a fenébe vagy mit írjak Reninek – ez amúgy végigkísérte a kint töltött két hetemet, hogy képtelen voltam eldönteni mikor vagy miről írjak neki, ha már egyszer megígértem -, de végül Ricsi dobta be a megoldást a nyűglődésemre.

- Hallod, annyira béna vagy – röhögött élvezettel a vonal másik végén.

- Köszi, erre magamtól is rájöttem – horkantam fel és idegesen a hajamba túrtam.

- Mégis mi a fenéért nem írsz rá? Kérdezd meg, hogy mit csinál, vagy mit tudom én mit szoktak ilyenkor kérdezni – osztotta az észt Ricsi.

- Többnyire nem a neten lóg és mire elolvasná a kérdésemet, már nem igazán lenne aktuális a válasz. Érdekes lenne 24 órás szünetekkel dumálni – sóhajtottam nagyot.

- Akkor meg csak küldj simán egy 'Boldog új évet' üzit. Az úgyis csak holnap lesz aktuális.

- Jó, majd akkor küldök – válaszoltam vállat vonva, amikor beugrott valami. Küldök egy körüzenetet mindenkinek, amúgy is özön levelet kaptam a szünetben, amikre egyébként eszemben sem volt válaszolni – a küldők felét nem is ismerem, vagy csak nem emlékszem rájuk -, viszont így pont jól jön ki a dolog. Szóval gyorsan felmentem a közösségire, bepötyögtem az üzit, becsatoltam az összes ismerősömet az egyszerűség kedvéért, aztán már el is küldtem. Nem telt el sok idő és már jött is egy SMS-em Ricsitől.

Ricsi üzenete: HALLOD, TE KOMOLYAN KÜLDTÉL INKÁBB MINDENKINEK ÜZIT, CSAK NE KELLJEN KÜLÖN RÁÍRNOD? Haver, menthetetlen vagy.

Mivel közben rájöttem, hogy totál igaza van és a lehető legnevetségesebb módszert választottam, csak bedobtam a telefont a fotelbe majd egy gyors mozdulattal, arccal beleborultam a párnámba és óriásit sóhajtottam. Rohadt szerencsétlen vagyok.

Szóval január 5-én reggel a suli előtt ácsorogtunk Zsoltival és Ricsivel, ahogy szoktunk és engem elöntött valami fura érzés. Tök jól éreztem magam, kicsit olyan „hazaértem" feelingem lett, pedig ha valami, na ez nagyon ritkán fordul elő velem. Legutóbb akkor kapott el, amikor leszálltam a gépről 3-án és a Nagyi a nyakamba borult a reptéren. Gyorsan megpróbáltam visszazökkenni a beszélgetésbe, mivel természetesen a 'Ki mit kapott Karácsonyra?' téma közepén jártunk. Ekkor viszont megérkeztek Reniék. Gyorsan végigfuttattam rajta a tekintetem. Pufi, szőrös kapucnis kabát, barna csizma és farmer. Na meg a csillogó barna szempár és a gyönyörű mosoly. Jézus, komolyan belefogok lassan egy verseskötetbe, legalább legyen haszna is ezeknek a nevetséges gondolatoknak.
- Boldog újévet – léptek oda hozzánk.