A zene ritmusa

Hív a diri...ajaj

Ez a nap is ugyanúgy indul mint a többi. A buszhoz megint szaladnom kellett, mert reggel szerencsésen elaludtam. De nálam ez már megszokott... Lihegve mutattam fel a bérletem aztán ülőhely reményébe körbenéztem. Aha, persze, hogy nem volt. Komolyan miért is lett volna? Megkapaszkodtam a kapaszkodóba és az ablakon kibámulva, hallgattam Nagy Ricsi: Más szóval nem, című dalát. Ha egyedül lettem volna vele együtt énekelem a refrént, de mivel buszon volta, így csak magamba dúdoltam.

"Más szoval nem azt azt jelenti hogy maskor sem szeret vagy nem a szemebe nezek es latom a kepet ha kell ha nem hivom en tenyleg csak dontse el tenyleg a hetfon lehet a szerdan egy talaan a hetfo az semmi az azt jelenti h nezzek inkabb mas utaaaan mas szoval nem az azt jelenti maskor sem,,

Egyébként mióta az eszemet tudom szeretek énekelni. Igaz, jobjára csak otthon a szüleimnek, meg nagyiéknak. Szerintük jó hangom van, viszont én nem merem kikérdezni egy szakértő véleményét. Nem igazán tudnám elviselni a negatív hozzászólását. Kissé túl érzékeny vagyok...na jó kit akarok hülyíteni? Nagyon is érzékeny vagyok. Amikor a busz rázkódott egy hatalmasat véletlenül nekiestem a mellettem álló srácnak.

-Jesszusom, ne haragudj -vörösödtem el bocsánatkérően nézve rá.

-Nem gáz -vonta meg a vállát és felpillantott a mobiljából. Másfelé nézve az ajkamba haraptam és megvetettem a lábam. Biztos ami biztos. Gyöngyösön elsőként szálltam le a buszról és a Dobó István középiskola felé vettem az irányt. Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán vagyok barátkozós tipus. Az osztályból 4 lánnyal szoktam lógni. Orsival, Cintivel, Adrival és Annával. Felsőbb osztályokból is van pár barátom, de csak elszórtan. A tanulmányi átlagom közepes olyan se nem jó tanuló, se nem rossz tanuló vagyok. A tanárok közül némelyiket csípem, de van köztük pár akiket a pokol fenekére kívánok. Köztük a matektanáromat Kovács tanárurat. Na ő aztán szinte mindig engem feleltet komolyan szerintem kinézett magának az öreg. De se gáz már 11.-es vagyok és már csak 1 és fél évig látom a képét. Utána megszabadulok tőle..hála az Istennek. A suliba belépve először a boxomhoz siettem és kivettem pár könyvet, majd felsiettem az emeletre az osztálytermünkbe. Közbe teljesen kizártam a körülöttem beszélgető diákokat csak az osztályba belépve húztam ki a fülesem. Ahol rendszerint megint hangzavar volt, pedig nem is voltunk olyan sokan csak 15-en. Igen az évek alatt kipotyogtak egy páran. Páran....a 30-ból maradtunk 15-en azért ez nem kis teljesítmény.

-Sziasztok -köszöntem miközbe a helyemre sétáltam. De mivel durván nagy hangzavar volt senki nem hallotta, hogy köszöntem csak tudomásul vették, hogy megjöttem.

-Na találd ki, ki volt nálunk tegnap? -csapott le rám Orsi izgatottan.

-Biztos a bátyád legjobb haverja Kevin nem? -néztem rá kérdőn miközbe lepakoltam a cuccom. Szegény Orsi már vagy 3 éve bele van zúgva Kevinbe aki szinte mindig náluk lógik, de a srác kishugaként tekint Orsira. De nem adja fel a reményt ő nem olyan fajta. Levágtam magam a helyemre és a tenyerembe támasztva a fejem hallgattam végig, hogy Orsi arról áradozik, hogy Kevin megérintette és, hog Kevinnek milyen jó illata van.

Amikor megszólalt a csengő ofő belépett az osztályba aki amúgy a magyar tanárunk is. Úgy ahogy elcsendesedett az osztály és mind ofőt néztük, várva, hogy elkezdje a hét eleji litániáját. Amúgy kajak minden hét elején megmossa a fejünket mert az osztály szeret visszafeleselni a tanároknak, de hiába igyekszik minden héten ugyanazt éri el. Konkrétan semmit.

-Oké, következő -lapozott bele a noteszába, majd felnézett. Rám. Pont rám basszus. Lilla kérlek menj az igazgatóiba -mondta mire kikerekedett a szemem és hirtelen a figyelem középpontjába kerültem.