A zene ritmusa

Bélapáti út egy kis meglepetéssel...

Apum kocsijába ülve bámulom a mellettem elsuhanó tájat. Bélapát felé tartunk ahol anyai részről élnek a dédszüleim. Állítólag még ott lesz Csillának egy rokona is aki amúgy srác. Csak az a kérdés, hogy hogy fogunk elférni. Mert ugye három szoba van plusz 1 ágy a konyhába, de azon a mamám szokott aludni. Az egyik szobába dédimamáék és maradt két szoba. Nos az egyiket tuti befoglalta az a srác így maradt egy szoba. De az fix, hogy én nem alszok anyumék között már nem vagyok kisbaba, viszont az is fix, hogy az idegen srác mellett se alszok.

-Hol fogok aludni? -törtem meg a csendet.

-Ott ahol szoktál -válaszolta apa kissé morcosan. Hát igen mióta voltam a koncerten kissé dühös rám és a haraga azóta se enyhült. Igaz még csak egy hét telt el.

-De az egyik szobát az a srác már biztos befoglalta -jegyeztem meg.

-Akkor alszol a gyerek mellett -morogta mire felháborodva hápogtam.

-Az egyetlen fiú aki mellett aludnék az Ka....-kezdtem, de elharaptam a mondat végét.

-Karesz -fejezte be helyettem anya és apa.

-Igen -motyogtam elpirulva és kinéztem az ablakon. Karesszal a kapcsolatom eléggé különös mióta megverte miattam azt a srácot. Nem tudom, hogy ő is így van-e vele, de én zavarba vagyok a közelébe, de egybe kellemes is a társasága. A szivatásai is kezdenek elmaradni. Igaz még mindig piszkál, de nem bánt meg. Diával továbbra is együtt van, vagy csak a csaj hiszi azt, hogy együtt vannak. Ki tudja. A versenyre próbálunk rendesen bár szerintem már tökéletes az egész, de inkább jobb gyakran próbálni nehogy a versenyre elfelejtsük. Viszont a verseny napja még mindig nincs meg pedig már November van. Csak annyit tudunk, hogy tavasszal. De az lehet március, április vagy május. Bedugtam a fülembe a fülest és hátradőlve lehunytam a szemem. A dalok egymást váltogatták miközbe engem elnyomott az álom. Legközelebb már Bélapáton ébredtem fel akkor is azért mert anyum a vállamat rázta. Hangosan ásítottam majd kiszálltam a kocsiból és a vállamra kaptam a táskámat. A szememet dörzsölve követtem őket be a házba.

-Sziasztok -köszöntem majd megpusziltam mind hármukat. Ugye dédipapát, dédimamát és mamát.

-De megnőttél -nézett végig rajtam dédimama.

-Hát igen -vontam meg a vállam zavart mosolyal. Körbenéztem a konyhába, de nem láttam a srácot. Talán még sincs itt -gondoltam reménykedve miközbe leültem a sarokülőre. Ez az legalább egyedül alszok. Elővettem a mobilom és felnéztem Facre, de mivel senki olyan nem volt elérhető le is léptem.

-Na és a fiatalember merre van? -érdeklődött apa.

-A belső szobába alszik -válaszolta mama mire elhúztam a szám. Szuper mégse alszok egyedül.

-Megyek lecsekkolom az alvó társamat -álltam fel fintorogva majd a belső szoba felé indultam. Halkan, hogy fel ne keltsem benyitottam az ajtón és beléptem a szobába. A redőnyök le voltak húzva így csak a srác körvonalát láttam. Közelebb léptem az ágyhoz majd ránéztem a srác arcára. Aztán a tekintetem tágra nyílt a meglepetéstől. Ugyanis aki az ágyba fekve aludt nem más volt mint Karesz. Igen ő, az a Karesz.

-Jézusom -suttogtam és leroskadtam az ágy szélére. A tekintetem rávándorolt a békés arcára és elfigyeltem őt. Olyan aranyos így, olyan kisfiús. Kinyújtottam a kezem és az ujjaimmal megérintettem az arcát mire megmozdult. Rögtön elkaptam a kezem és lélegzet visszafolytva meredtem rá. Karesz nem nyitotta ki a szemét csak morgott valamit majd a hasára fordult és egy párnába fúrta a fejét. Sóhajtva lazultam el majd a tekintetem a csupasz hátára vándorolt. Lilla ne bámuld már ennyire ez csak egy átlagos hát -szóltam rá saját magamra. Lassan felálltam és el vettem az egyik fotelből a plédet aztán ráterítettem. Nem akartam, hogy megfázzon na. A hajamba túrva néztem le rá majd megfordultam és kimentem a szobából. Most akkor mi rokonok vagyunk Karesszal vagy mi?