A zene ritmusa

Karaoke párbaj

Péntek estére Karesz lestoppolt magának. Ő fogalmazott így nem én. Na mindegy is, miután hazavittük Ivett néni szülinapjáról egész héten gőzerővel próbáltunk a versenyre aztán Karesz szerdán bejelentette, hogy pénteken csak az övé vagyok. Én pedig hát belementem. Sóhajtva néztem az időre és csalódottan láttam, hogy még mindig 9:25 remek 15 perc van még a matekórából. Óriási. Hogy fogom én ezt túlélni? Visszafordultam a matek füzetem felé és próbáltam megoldani az egyenletet. Nem nagy sikerrel. A matekkal soha se volt jó a viszonyom, így nem csak Kovács tanár úr miatt utálom, hanem úgy alapból az egészet.

-Szabó gyere és írd fel a táblára -hallottam a Sátán hangját. Ijedten néztem fel a füzetemből a tanár felé.

-Tanár úr nekem még nincs kész -mondtam remegő hangon.

-Na és miért nincs? -szaladt magasba a szemöldöke.

-Mert nem tudtam megoldani -motyogtam az ajkamat harapdálva.

-Akkor is gyere, a táblánál oldod meg -dörrent rám mire ijedtembe rögtön felpattantam és a táblához siettem. Addig minden oké volt, hogy felmásoltam a táblára azt a vacak egyenletet, de aztán az agyam teljesen leblokkolt. Az osztály síri csendbe volt, Kovács tanár úrnál senki se mert súgni. A homlokom már gyönygyözött és a kezem is erősen izzadt.

-Na? -fordult hátra a tanár, de csak bámultam vissza rá kukán.

-Sajnálom tanár úr, de nem tudom megoldani -ráztam meg a fejem és lesütöttem a szemem.

-Akkor ez egy egyes -írta be a naplóba mire lesápadtam aztán letettem a krétát és szó nélkül a helyemre siettem.

-Nyugi csak kijavítod -suttogta oda nekem Orsi. A számat elhúzva pillantottam rá majd az asztalra könyökölve beletúrtam a hajamba. Mikor végre kicsengettek összekapkodtam a cuccom és kisiettem a teremből.

-Utálom -csapkodtam dühösen miközbe megálltunk a szekrényemnél. Abban leli örömét, hogy nekem egyest adhat -morogtam a csajokra nézve.

-Na meg nekem -dőlt neki Adri az egyik szekrénynek.

-Nálad még nem is annyira vészes na, de nálam -sóhajtottam fel.

-Sziasztok -lépett oda hozzánk Flóra.

-Na végre már, hogy betoltad a képed -vigyorogtam rá mire elnevette magát. Hiányoztál nekünk -simítottam meg a karját.

-Nektek? -kérdezte félénken.

-Igen neki is -mosolyogtam rá.

-Ohh...-pirult el lesütve a szemét.

-Héé Lilla ott jön a Rómeód a piócájával -intett Anna a folyosó vége felé.

-Nem a Rómeóm -csóváltam meg a fejem miközbe megfordultam. Karesz tényleg erre jött oldalán Diával. A szívem belesajdult a látványba ezért gyorsan elkaptam a tekintetem.

-Szia szöszi -állt meg előttem Karesz.

-Sziasztok -köszöntem vissza mosolyt erőltetve az arcomra. A barátnőm merre van? -kérdeztem Danit keresve.

-Áá...egérke. Visszajöttél? -vette észre Karesz Flórát. Daninak már nagyon hiányoztál -kacsintott rá mire Flóra pipacspiros lett.

-Ne szivasd már -szóltam rá Kareszra. Dia szeme szikrákat szórt rám amit nem tudtam hova tenni.

-Akkor délután a srácoknál, jösz? -nézett a szemembe Karesz.

-Hova mentek? Milyen srácokhoz? -szólt közbe Dia élesen.