A zene ritmusa

A verseny napja.

Elérkezett a verseny napja. Délután egyre kell menni a helyszínre, de mi megbeszéltük, hogy már előtte 1 órával ott leszünk.

-Kicsim reggeli -hívott anya mire sóhajtva félretettem a laptopom és kimentem a konyhába. Ahogy beléptem rögtön megcsapott a bundás kenyér illata. Máskor ilyenkor mindig összefut a nyál a számba, de most valahogy nem. Lezuttyantam egy székre és egykedvűen töltöttem magamnak egy bögre teát.

-Egyél -szólt rám apa.

-Nem vagyok éhes -suttogtam a tányéromba bámulva.

-Kicsim legalább egy keveset -kínálta anya.

A szüleim kedvéért leerőltettem két darab kenyeret aztán vissza bementem a szobámba. Ideges voltam a mai verseny miatt. Folyton az járt a fejembe, hogy valamit elrontok és szégyent hozok az iskolámra. Bárcsak itt lenne most Karesz és megvigasztalna. Bárcsak... És akkor olyat tettem ami még engem is meglepett. Tárcsáztam Karesz számát. 2 csöngés után fel is vette.

-Igen? -szólt bele.

-Szia én csak...-kezdtem, de elakadtam. Egy ideig mindketten hallgattunk.

-Bökd már ki, hogy miért hívtál -mordult fel mire megremegett az ajkam.

-Ha zavarlak akkor nem érdekes. Bocs, hogy felhívtalak -suttogtam és a hangom elcsuklott.

-Rád jött a depi? -érdeklődött gúnyosan.

-Nem számít -motyogtam. Csak áá nem érdekes -hunytam le a szemem.

-Valamiért mégis felhívtál -morogta.

-Azt reméltem, hogy talán...-kezdtem.

-Hogy talán sok sikert kívánok és lelket öntök beléd? Arra várhatsz -horkantott fel.

-Karesz kérlek -remegett meg a hangom.

-Nem Lilla -jelentette ki és lerakta. Magam elé bámulva ültem a telómat a fülemhez tartva. Miért voltam olyan hülye, hogy azt hittem Karesz már megbocsátott? Istenem miért vagyok ilyen hülye?? Szipogva töröltem meg a szemem és ledobtam az ágyra a mobilom.

Őrültek háza van itt már délbe. A falnak támaszkodva a fejemet kapkodva néztem a rohangáló embereket. Nem tudom mire fel ez a nagy nyüzsgés mikor csak ez egy megyei verseny és nem egy X faktor. Zsebre dugtam a kezem és tovább nézelődtem hátha valami csoda folytán megpillantom Kareszt. Aztán meg is pillantottam Lili kezét fogva tört utat felém majd tőlem pár méterre megtorpant míg Lili hozzám szaladt.

-Szia -gugoltam le és szorosan átöleltem.

-Ügyes leszel -biztatott mire lehunytam a szemem és a nyakába fúrtam a fejem.

-Köszönöm, hogy itt vagy -suttogtam.

-Még mindig rosszba vagy Karesszal? -kérdezte szomorúan.

-Ő már soha nem fog nekem megbocsátani -vontam meg a vállam szomorú mosolyal. Meg hát ott van neki Fanni -tettem hozzá.

-Utálom Fannit -fonta össze a kezét morcosan.

-Csak nem bánt téged? -kérdeztem komoran.

-Amikor anyáék és Karesz ott van akkor kedves amúgy meg egy gonosz hárpia -morogta.

-Ribanc -sziszegtem magam elé. Ő tudja? -biccentettem Karesz felé.

-Nem mondtam meg neki, mert Fanni azt mondta, hogy akkor elveszi a játékaimat és azt hazudja, hogy folyton piszkálom őt. Egyszer amikor szólni akartam Karesznak elvette anya egyik nyakláncát és azt mondta, hogy rám fogja, hogy én loptam el -mesélte szomorúan és a szemébe könnyek csillogtak.