A zene ritmusa

Beugró.

A mai nap ugyanúgy indult mint a többi. Reggel felkeltem, felöltöztem aztán Karesz eljött értem és együtt mentünk a suliba. Diával azóta nem találkoztam. Szerencsére. A rendőrség már kiment hozzájuk és állítólag pár napon belül megkapom a pénzt, amit apa rögtön utal tovább az árvaház részére. A fejemet az ablaknak döntve memorizáltam a töri anyagot. Tegnap tanultam rá, de azért jobb átnézni.

- I. Szent István a keresztény államiság megteremtője -motyogtam magam elé.

-Szóltál? -pillantott rám Karesz.

-Mi? Ja nem, csak tanulom a törit -emeltem fel a füzetem.

-Miért nem puskázol? -vonta fel a szemöldökét.

-Mert az éretségin se lehet puskázni -húztam el a szám.

-Dehogy nem lehet csak okosan kell csinálni -nevette el magát Karesz.

-Fogadjunk már kieszeltél valamit Danival -fürkésztem az arcát gyanakodva.

-Na, de Lilla hova gondolsz? -pillantott rám ártatlan mosolyal.

-Ugye tudod, hogy ezzel nem oldasz meg semmit? -érdeklődtem.

-Dehogynem, nem fogok megbukni -vonta meg a vállát.

-És utána? Tényleg mihez kezdesz miután befejeztük a sulit? -kérdeztem kíváncsian.

-Szerintem ez egyértelmű -nevette el magát. Vagy csapódok valami bandához mint frontember, vagy pedig szólóban nyomom -ujságolta a tervét.

-Szóval énekes leszel -haraptam az ajkamba.

-Miért mi más legyek? -vonta fel a szemldökét. Te mi leszel? -kérdezte miután nem válaszoltam.

-Nem tudom talán majd egy könyves boltba megyek -vontam meg a vállam.

-Arra még nem gondoltál, hogy énekesnő legyél? -kérdezte halkan mire rápillantottam.

-Hát....hát nem igazán szeretem a zenét, meg imádok énekelni, de nem hiszem, hogy elég jó lennék énekesnőnek -csóváltam meg a fejem.

-Szöszi a te hangod egy kincs -tette a kezét a kezemre. Lefogadom, hogy egy csomóan irigykednek rád -jelentette ki elvigyorodva.

-Ugyanmár -csaptam rá a karjára kuncogva és elpirultam.

-Csak gondolkodj rajta, lehetne közös dalunk -vigyorgott rám mire bólintottam. Talán meggondolom és én is a zenei pályát választom úgy mint ő. De addig még van egy csomó időm szóval ráérek ezen agyalni. Lenéztem az egymásba fonódó ujjainkra és elmosolyodtam.

-Olyan furcsa, hogy együtt vagyunk -jegyeztem meg mire rámpillantott.

-Még mindig nem szoktad meg? -szaladt fel a szemöldöke.

-De csak olyan furcsa -vontam meg a vállam zavartan.

Suli után Karsszal elmentünk egy bárba ami ma nyílik meg. Legalábbis Karesz ezt mondta. A bár előtt kiszálltunk a kocsiból majd ahogy körbe néztem a tekintetem megakadt a boxtermen ahol Karesszal voltunk az őszi szünetbe. Jesszusom milyen rég volt már. Az arcomon nosztalgikus mosolyal néztem Karszra éa boldogan kijelenthettem, hogy ő már az én pasim. És ha rajtam múlik mindig is így marad.

-Mit mosolyogsz? -nézett rám összehúzott szemmel.

-Hát csak a szép emlékek -mosolyogtam továbbra is.